Kezdőlap Cikkek Kinek a dolga a hóeltakarítás? És anno miért takarították el a havat...

Kinek a dolga a hóeltakarítás? És anno miért takarították el a havat az emberek a házuk előtt?

A kép az 1987. januári nagy havazást mutatja be. Akkoriban az egész ország megmozdult, hogy helyreálljon az ellátás, a közlekedés. Akkoriban takarították a házak előtt a járdát, ha síkos volt felsózták, homokozták. Manapság nem teljesen így van. (Fotó: Kiss G. Péter, MTI Forrás: pinterest.ca/pin/297096906662673154/ )

Hogy miért takarították el régen a havat az emberek a házuk előtt? Két oka volt. Az egyik: Csak…

Csak…, mert úgy gondolták, hogy kötelességük, hogy mivel mások is kötelességüknek érzik, ezért ők sem maradnak le semmiben. – kezdi cikkét a retrograd2018.blogspot.com írója, ahol ezt a remek írást találtuk. Aztán így folytatja, olvassátok el mindenképp:

Volt olyan tél, amikor Újév napjára esett le kb. 15 centis hó. És igaz, hogy Szilveszterkor hajnalig fennmaradtak az emberek akkor is, mégis, reggel korán hólapátolás közben köszöntöttek BUÉK-ot a szomszédok, és nem rossz szájízzel, természetes volt, hogy ilyenkor meg kell mozdulni. Kisebb településeken mai napig szokás, hogy a ház előtti útszakaszt is takarítják a lakosok, és nem méltatlankodnak azon, hogy miért nem jön a gép, vagy miért nem küldenek mondjuk közmunkásokat erre a feladatra.

Aztán persze volt egy nagyon fontos másik ok is, ami miatt lapátot, vagy seprűt ragadt minden épkézláb ember már egy parányi havazásnál is. Ez pedig az volt, hogyha nem csinálta, akkor azért büntetés járt. Egyszerűen ilyen időben rendszeresen jártak a közterületesek, és ha valaki nem takarított, akkor bizony fizethetett.

Annak idején nagymamám 80-85 évesen is kiment havat seperni, ha épp akkor nem volt otthon senki más. Sőt, sepregetés után még fel is szórta hamuval, hogy véletlenül se csússzon meg valaki. És nem egyszer sepert, vagy sepertünk, hanem annyiszor, ahányszor szükséges volt. Ha naponta tízszer, akkor tízszer. Nem volt apelláta. És nem panaszkodtunk, hanem jó érzéssel töltötte el az embert, hogy ezt a nehézséget is túléltük.

Manapság, ha végig megy, pontosabban tipet-topog-csúszkál egy járdán hóesés után az ember, akkor a házak minimum a felénél biztos, hogy nincs elseperve a hó, ónos eső után is az a ritkaság, hogy valaki felsózza, felszórja homokkal, vagy fűrészporral, bármi csúszás gátlóval a járdát. Olyan meg, ami a nyolcvanas évek nagy havazásánál előfordult, 1987 januárjában, hogy az emberek még az utat is takarították önszántukból – mostanság már nem fordulhat elő. Ma a pénz az úr, ha valamiért nem fizetnek, akkor azt nem is csináljuk.

Azt viszont nem értem, bárhogy erőltetem az agyam, hogy a közterületesek ilyenkor miért a buszon, trollin, villamoson, és metrón bliccelőket üldözik, miért nem mennek végig egy-két utcán. Elég lenne néhány tulajdonost felszólítani a takarításra, biztos híre menne, és talán onnantól egy kicsit jobban odafigyelnének, ha már más miatt nem is, de legalább saját magukért. Hisz a maguk előtti járdát talán ők is használják…