A gyerekeink talán már nem is tudják, mi volt régen a kötények szerepe. Régen azért viseltek kötényt a nagymamáink, hogy megvédjék a ruhájukat, mert abból nem volt túl sok.
A kötényt egyszerűbb is volt kimosni, mint a ruhákat. Nem csak akkor viseltek kötényt, amikor a konyhában főztek. Emlékszem nagymamám kiment a tyúkudvarra, összeszedte a tojásokat és a kötényébe tette, úgy hozta be.
Amikor kiment a kertbe, friss zöldségért, a kötényébe tette és úgy hozta be a konyhába. Ha lehullt az alma a fáról, nagymamám összegyűjtötte, a kötényébe tette és gyors léptekkel a konyhába indult, ahol már készítette is a finom almás süteményt.
Ha a szekrény poros volt és nem volt kéznél portörlőrongy, a nagymamám bizony a kötényével gyorsan letörölte. Mikor kint játszottunk és valamitől megrémültünk, odaszaladtunk hozzá és a köténye alá bújtunk.
Ha a sparheltben tüzet kellett rakni, nagymamám a kötényébe tett néhány gyújtóst, majd gyors léptekkel behozta és pár perc múlva lobogott is a tűz. Már főtt is a finom ebéd a sparhelt tüzén.
A forró edényt is a kötény segítségével vette le a sparheltről, nem volt akkoriban még kesztyű, ami megvédte volna az öreg, ráncos kezeit a forróságtól.
A mai fiatalok meglepődhetnek rajta, de a nagymamáink mikor a reggelihez behozták a friss paradicsomot, paprikát a kertből, a kötényükbe törölték és már szeletelték is nekünk. Az öreg falusi házban nem volt ám csapvíz, azért pedig nem mentek ki a kúthoz, hogy megmossák a friss zöldségeket, ott volt erre a kötény.
Ha az evőeszköz foltosnak tűnt, nagymama bizony a kötényével áttörölte a kanalat, vagy a villát és bizony úgy csillogott, mint az ezüst.
Talán nincs is más hasonló ruhadarab, nagymamáink a kötényt annyi mindenre használták. A nagyiknak több kötényük is volt, hatalmasak és színesek.
Most a legtöbben arra gondolnak, hogy a kötényen mennyi baktérium lehetett, de nem hiszem, hogy valaha is megbetegedtünk volna, a kötény miatt.