Üzenet minden édesanyának, nagyszülőnek egy olyan édesanyától, akinek meghalt a gyermeke

Forrás: facebook.com/ÉLETKEdv

Lippai Marianna ÉLETKEdv nevű Facebook oldalán közzétett üzenete nem csak Anyák Napja alkalmából aktuális.

“Tegnap is kimentem Dominikához a temetőbe. Anyák napja alkalmából. Pontosabban a sírjához. Hát igen. Van az a helyzet olykor, amikor nem az édesanya kap virágot, hanem ő visz. Méghozzá a gyermeke sírjára. Ajándékba.

És bármennyire furcsa, de a helyzethez képest boldog érzésekkel teszi mindezt, hiszen elsősorban tudja, hogy örömet okoz, az immáron angyalok között létező gyermekének, másodsorban pedig hálás azért, hogy édesanyává válhatott a mennyországban élő gyermeke által. Leírhatatlan érzések ezek. Vegyes érzések ezek. Sokszor ellentmondásos érzések ezek. Tényleg csak az érti, aki maga is átélte, átéli ezt.

Szóval, amíg a süttettem magam a napon, s csodáltam a csodás kék eget, és a lelki szemeim előtt láttam a mennyországot, benne pedig az egyetlen lányomat, a következő mondat jutott az eszembe. “Ma sem lehet boldogtalan az életed, ha a gyermeked szívével együtt dobban a szíved!” Tudtam, hogy ezt meg fogom írni nektek. Meg fogom üzenni nektek. Hogy boldog anyák legyetek és boldog legyen a lelketek!

Lehet, hogy unalmasnak tűnök már azzal, hogy folyton arról írok, milyen jó is nektek! Lehet, hogy unalmasnak tűnök már azzal, hogy mindig azt írom, legyetek boldogok, hiszen él a gyermeketek! Lehet, hogy unalmas már az is, mikor arra kérlek benneteket, hogy élvezzétek, hogy bennük gyönyörködhettek! Hát, úgy tűnik, ma is unalmas leszek, mert ugyanezeket gondolom, és ugyanígy érzek. És így éreztem tegnap a temetőben is és ma is az utcán, amikor jöttem-mentem, és láttam az ünneplő családokat. Láttam anya-lánya sétákat, fagyizásokat, sütizéseket, és anya-lánya fotók százait a fészen.

Ahogy láttam mindezt, legszívesebben a tér kellős közepére állva hangosan üvöltöttem volna ki magamból, amit akkor érzett a lelkem. De nem azt, hogy “Hé, emberek! Képzeljétek! Nekem meghalt a gyermekem, tudjátok, hogy mennyire fáj ez nekem?!” Óh, dehogy! Hanem, hogy “Hé emberek! Semmi más dolgotok nincs, csak, hogy boldogok legyetek, hiszen ÉL a gyermeketek! Ezt az érzést mindennap értékeljétek és őket mindig és mindenkor szeressétek! Az anyaságotokért pedig legyetek hálásak és becsüljétek!”

Talán tényleg lehet, hogy unalmas és lejárt lemez már ez a “szeresd, hogy anya vagy és értékeld a gyermekedet” duma.

De attól, hogy unod, és folyton ezt hallod, attól még igaz.

Mégis sokszor elfelejted. Hát, ezért írtam ma ismét neked, hogy eszedbe juttassam a csodálatos helyzetedet. Vagyis azt, hogy ma is úgy élheted az életedet, hogy láthatod, érezheted és szeretheted a gyermekedet! Még ha távol is van tőled, de az ANYASÁGOT, mint csodát élvezheted, mert életben van a gyermeked.

És ne feledd: anyák napján tulajdonképpen nem a virág, a versike, és a meglepi a lényeg, hanem az, hogy az életedet a gyermekeddel éled…” (Lippai Marianna)

Lippai Marianna 2010-veszítette el kislányát. A ritka genetikai betegségben szenvedő Dominika 13 évet élt, teste fokozatosan épült le, de szellemileg teljesen egészséges maradt a végsőkig.

“Életének utolsó 40 napjában már semmi másra nem volt képes, csak a szeretetre. És még volt ereje a hálára is. Hiszen nyakamat átölelve még utoljára a fülembe súgta: “Köszönöm Anya, hogy gondoskodtál rólam…”

– írja Marianna a Facebook oldalán.

A kislány halálos ágyán egyetlen dolgot kért édesanyjától,

hogy legyen a jövőben boldog. Az anyuka blogot kezdett írni és előadásokat tart, könyvet is megjelentetett. Célja, hogy a hasonló helyzetbe került szülőknek erőt adjon és segítsen túlélni. ÉLETKEdv nevű Facebook oldalán nap mint nap felhívja a figyelmet arra, hogy az élet szépségeit kell előtérbe helyezni, meg kell őrizni az életkedvet.

Emlékezteti a szülőket arra, hogy mekkora érték a gyermek

és minden pillanat, amit vele együtt tölthetnek el. Mariann hihetetlen fájdalmat élt át, ma azonban már újra mosolyog, hiszen kislánya ezt kérte tőle.


Népszerűsíteni akarom a honlapomat, ezért élek a lehetőséggel és új cikket publikálok itt!