Kezdőlap Cikkek 47 évesen jöttem rá, hogy a családban csak cseléd vagyok, de új...

47 évesen jöttem rá, hogy a családban csak cseléd vagyok, de új életet kezdtem!


Egyesek szerint az élet 40 éves kor után kezdődik, ezt a mai példánk is bizonyítja. Mónika 47 éves kora után kezdett el igazán élni.

Néhány hónappal ezelőtt Mónika új életet kezdett az új férjével, minden ismerősét és rokonát sokkolt a hír, mert Mónikának szép családja volt.

Férje, két gyereke és két unokája alkotta a családot, de ő egy napon a munkából nem tért haza, mindenki megvetette ezért a tettéért. A szülei azt mondták, hogy többé ne lépje át a küszöbüket, de Mónikát ez nem érdekli mert úgy érzi, hogy 24 év házasság után most él csak igazán boldogan.

Egy este miután végzett a munkahelyén rájött, hogy nem akar hazamenni. Ki várja otthon? A férje aki bejárónőként kezeli őt? A felnőtt fia aki azt várja, hogy gondoskodjon róla, vagy a felnőtt lánya akinek van két gyereke és alig várja, hogy a gyerekeket a nagymamájukra bízhassa, hogy ő is szórakozhasson?

Este 18.30 van, Mónika munkaideje lejárt, de ő nem akar hazamenni. Hová máshová mehetne? Ekkor belép az iroda ajtaján Péter aki mérnökként dolgozik a cégnél. Néhány fontos okmányért ment be az irodába, de közben megkérdezte tőle, hogy miért van ilyen sokáig a munkahelyén.

Mónika erre azt felelte, hogy nem akar hazamenni, de nincs hová menjen. Péter mindezek hallatán felajánlotta, hogy menjen vele haza, az ő lakásába. Mivel Péter tudta, hogy Mónika férjnél van, soha nem közeledett hozzá. Gondolkodott egy keveset az ajánlaton, végül beleegyezett. Ő aludt a szobában, a férfi pedig a nappaliban.

Reggel pedig életében először nem kellett reggelit készítsen, hanem neki készítettek reggelit, ez igazi csoda volt a számára. Otthon minden reggel 6-kor kelt, elkészítette a reggelit a férje számára, de a férje mindig kritizálta. Vagy a tea volt forró, vagy az étel nem volt ízletes.

Miután a férje elment, elkészítette a reggelit a fia számára, majd az unokáinak is, mert a lánya szeretett tovább aludni, így Mónikának már nem volt ideje saját magára, csak egy teát ivott a munkahelyén.

Munka után minden este bevásárolt, vacsorát készített, mosott mindenkire, rendet rakott a lakásban, majd játszott az unokákkal akikért ő ment az óvodába is.

Sok nő él így, de egy idő után megunta ezt a fajta életet, mert a családja bejárónőként tekintett rá.

Ő még csak 47 éves, de 60 évesnek érzi magát, mert a munkahelyén kívül csak a ház és a szülei kertje az, ahová jár. Már semmi kikapcsolódása nincs. Azt is elfelejtette mikor vett magának egy ruhát, pedig elég jó fizetése van mégsem engedhetett meg magának semmit.

Reggeli közben Péter felajánlotta Mónikának, hogy maradjon nála. Este a nő hazament, otthon nagy veszekedés várta, másnap reggel amikor mindenki elment otthonról összepakolt néhány holmit, a bőröndjét is magával vitte a munkahelyére. Eldöntötte, hogy többé nem megy haza.

Néhány nappal később beadta a válókeresetet, azóta az élete megváltozott. Péter nagyon figyelmes és gondoskodó, főz, mos, vasal. Mindez Mónika számára új, de nagyon tetszik neki.