Egy házaspár hajótörést szenvedett, találtak egy mentőcsónakot, de sajnos a csónakban csak egy hely volt. A férj belépett a csónakba, a feleségét pedig hagyta meghalni az óceán közepén.
Mielőtt az asszony elsüllyedt volna elmondta élete utolsó mondatát – így kezdte a tanárnő az irodalomórát. Itt abbahagyta a történetet
” Hogy gondoljátok? – kérdezte a tanulóktól. Mi volt a feleség utolsó mondata?
A tanulók többsége azt mondta „Utállak”, ” Milyen bolond voltam” és ehhez hasonló válaszokat adtak. ”
Minden gyerek aktív volt, de egy tanuló csendben ült és nem szólt egy szót sem.
– Te, hogy gondolod mit mondott a feleség? – kérdezte tőle a tanárnő.
– Én azt gondolom azt mondta, hogy „Vigyázz a gyerekünkre”
– Ismered ezt a történetet? – Kérdezte tőle a tanárnő csodálkozva.
– Nem, csak ugyanezt mondta az édesanyám az apámnak a halála előtt.
A tanárnő arrébb állt, hogy a diák ne lássa a könnyeit.
A hajó elsüllyedt. A férfinak sikerült hazaérnie, majd egyedül nevelte a lányát. Sok év elteltével amikor a férfi már meghalt, a lány talált egy levelet a holmik között.
” Amikor elutaztunk már diagnosztizálva volt, nem volt sok ideje hátra. Istenem mennyire szerettem volna én ott maradni helyette, de a lányom miatt ezt nem tehettem meg. Nem tehettem mást csak azt, hogy otthagyjam az óceán közepén.”
A tanulók nagyon meglepődtek, lehet, hogy akkor értették meg azt, hogy sok esetben az első benyomás csalóka lehet.
Ezért nem kell elítélni az embereket a tetteikért, mert sok dolog ismeretlen maradhat a számunkra.