Az a tény, hogy segítesz valakinek, nem jelenti azt, hogy hálát, köszönetet kapsz érte cserébe. Sajnos, ilyen az élet.
Nem kényszerítheted a többi embert arra, hogy a te szemszögedből nézzenek a világ dolgaira. Az a tény, hogy segítesz valakinek, nem jelenti azt, hogy a hálát, köszönetet kapsz érte cserébe. Sajnos, az élet már csak ilyen.
Vannak olyan emberek az életedben, akik elhagynak téged, annak ellenére, hogy szíved-lelked kitetted értük, és mindenben segítettél nekik. Az ilyen emberek nem képesek értékelni az erőfeszítéseidet. Néha még azzal sem törődnek, hogy mit tettél értük. Nem érdekli őket, hogy a segítőjük képes volt elvesztegetni olyan sok időt és energiát rájuk.
Az ilyen pillanatokban úgy tűnik, hogy elveszítettél valakit vagy valami fontosat, ám a valóságban pont az ilyen alkalmak szülik a lehetőséget arra, hogy idődnek és erőfeszítésednek értékesebb személyt találj.
Bár a szándékod tiszta volt, nem kényszeríthetsz egy embert sem, hogy a te szemeden keresztül nézzen egy adott szituációra. De elengedheted őt, és tovább mehetsz. Az idő múlásával találsz majd olyan valakit, aki értékelni fogja mindazt, amit csinálsz, és a más emberek által okozott sebek sem lesznek olyan fájdalmasak.
Senkinek sincs joga veled és életeddel szemben követeléseket felállítani. Te vagy az egyetlen, aki magad számára döntést hozhatsz, és azok, akik irányítani akarnak téged, nem érdemlik meg, hogy a szeretetteid között legyenek. Te mindig mindent megtettél mások számára, és azoknak, akik ezért még köszönetre se hajlandóak, nem szabad semmilyen befolyással bírniuk rád.
Ne próbálj mások életében élni, hanem éld a magad életét.
Azok, akik olyannak látnak, mint amilyen valójában vagy, és értékelik mindazt, amit értük tettél, gondoskodnak arról, hogy éreztessék a szeretetüket és támogatásukat. Emlékeztetni fognak téged, hogy mennyire fontos vagy számukra, és arról győznek meg, hogy a helyes irányba haladj tovább. Ezek az emberek nem fognak tőled kellemetlen dolgokat kérni, főképp nem kényszeríteni, és nem rónak felesleges terheket a válladra.
És azok, akik elhagytak téged, egy nap rájönnek, mennyire jól érezték magukat veled. Lehet, hogy megpróbálnak visszatérni. De ezzel már elkéstek. Hiszen te már megtaláltad a megfelelő embereket, akik cserébe annyit adnak neked, mint amit te adsz nekik. Kérhetnek ezután egy második esélyt, de hiába.
Egy nap rájönnek, hogy elvesztek tőled való eltávozás miatt, és azért, mert rosszul bántak veled, és ez a szívük mélyén mindig zavarni fogja őket. Ellenben te mindig az maradsz, aki voltál, mint korábban is, egy különleges lélek, aki mindent megtesz azok kedvéért, akiket szeret.
A te lelked azoknak való, akik valóban közel állnak hozzád, de közel engedni magunkhoz csak azt érdemes, aki rászolgál a gondoskodásunkra.