Az ember úgy van megalkotva, hogy mindig szeret tanácsot adni másoknak még akkor is, ha az illető nem kéri.
A jótanácsainkkal sok esetben rosszat teszünk, főleg magunknak mert mi is részesei lehetünk a következményeknek.
Néha jobb, ha tartózkodunk és nem adunk tanácsot mert:
1 Részlegesen átvesszük a másik ember karmáját azt amin neki kellene keresztül mennie, tanulnia és kamatoztatnia.
2 A tanácsaink hasznosak lehetnek, csak ez a könnyebbik megoldás a másik ember számára. Nem ő kellett megszenvedjen érte, keresgéljen, imádkozzon, hibázzon, ezért mi is felelőssé válunk és viselnünk kell a következményeket. Ilyenkor tegyük fel a következő kérdést magunknak: tényleg tökéletesek vagyunk és tudjuk, hogy mire van szüksége másnak?
3 Az isteni erők észre fogják venni a beavatkozást és el fog kezdődni a saját magunk megpróbáltatása. Kísértéseket fogunk vonzani és különleges helyzeteket. Biztosak vagyunk abban, hogy ezeket a dolgokat át tudjuk vészelni?
4 Amikor valakivel kapcsolatba lépünk az energiák is cserélődnek, így mi is átvesszük a másik ember energiáját. Úgy vagyunk megalkotva, hogy az egymással való kommunikációval fejlődünk, de léteznek olyan személyek akiknek olyan az energiája, hogy szenvedést okoz nekünk vagy eltérít a saját utunkról.
5 Minden embernek meg van a saját fejlődési szintje és mindenki a helyes információt és a megfelelő embereket fogja magához vonzani. Akkor amikor nem kapjuk meg azt amit szeretnénk azt jelenti, hogy még nem vagyunk a megfelelő szinten, de ezt nem mi döntjük el, hanem a fenti erők.
Gyakoroljuk minden nap a fentiekben említett kisebb szabályokat és sokkal nyugodtabbak leszünk.