A mai történetünk egy 15 éves lányról szól, a szülei nem értették, miért tesz ilyesmit…
– Nem hiszem el, hogy a lányom ilyet tesz, hol tőlem, hol a férjem pénztárcájából tulajdonít el bizonyos összeget. Mindezt nem vettük észre az elején csak egy idő után feltűnt, hogy kevesebb pénz van a tárcáinkban, mint amire emlékszünk.
Nem tudtam mitévő legyek, ebben a korban nem is tudja az ember, hogyan viselkedjen a gyerekkel azért, hogy ne idegenítse el magától. Viktória az egyetlen gyermekünk, 15 éves, jó a kapcsolatunk vele. Átlagos család vagyunk, a gyereknek van zsebpénze, jótanuló, felelősségteljes és szorgalmas, ezért sokként ért amit tett. Úgy gondoltuk a férjemmel, hogy nem sietjük el a dolgokat, megpróbáljuk kideríteni azt, hogy mire is költi a lányunk a pénzt, ezért magánnyomozóhoz fordultunk segítségért.
A magánnyomozó mindenhová követte a lányunkat, de egy ideig semmi szokatlan dolog nem történt. Az iskolából hazament, majd könyvesboltba, onnan a könyvtárba. A magánnyomozó is meglepődött ezen az eseten, semmi különös dolog nem történt pár napig.
A férjemmel úgy döntöttünk, hogy figyeltetjük a lányunkat még pár napig, hátha történik valami. Péntek reggel azt vettem észre, hogy ismét hiányzik egy bizonyos összeg a pénztárcámból, azonnal felhívtam a magánnyomozót és közöltem vele a történteket. Ezen a napon Viktória az iskolából nem haza ment, hanem felszállt a buszra, utazott 6 megállót, leszállt majd bement egy bevásárlóközpontba.
A bevásárlóközpontból két tele szatyorral jött ki, majd besétált egy utcába. A magánnyomozó követte őt. Viktória elért egy kisebb vaskapuhoz amelyen a következő felirat állt: „11-es számú gyermekotthon”. Amikor a kapun belépett az egyik gyerek hangosan kiabált örömében. A kerítésnél megállt a magánnyomozó, onnan figyelte ahogy Viktória elosztja az édességet és a kekszet a gyerekek között. Amikor megtudtunk mindent, leültünk beszélgetni, majd megkérdeztem Viktóriától, honnan tudja ennek a gyermekotthonnak a címét és miért döntött úgy, hogy időnként édességet vásárol az ott élő gyerekek számára.
A lányom elmondta, hogy látott a tévében egy műsort erről a gyermekotthonról. Az elején minden játékát az ott élő gyerekeknek ajándékozta, majd a zsebpénzéből vásárolt nekik egy kis apróságot, de a zsebpénz nem volt elegendő arra, hogy minden héten édességet vegyen 20 gyermek számára. Ebben az évben lemondtuk a nyaralásunkat, a megspórolt pénzünkből pedig olyan dolgokat vásároltunk a gyermekotthon lakóinak, amikre szükségük volt.