Ne hibáztass senkit az életben,
Ne nézz le másokat,
Ne hagyd figyelmen kívűl szeretteid könnyeit,
Mert egy nap talán a te arcodon is könnyek potyognak.
Ne alázd meg azt, aki nálad gyengébb,
Nem az ő hibája, hogy ilyen.
Hősnek látod magad,
De közben elfelejted, hogy a lépcsők nem csak felfelé vezetnek.
Elhanyagolás helyett figyelj és válaszolj,
Egy szó ami neked ostobán cseng,
Talán megmentheti valaki lelkét,
Valakinek lehet, hogy ez a gyógyír.
Egyenlőek vagyunk, mind emberek vagyunk,
Csak szépet hagyj magad után ahol jársz,
Ez az élet láthatatlan törvénye,
Amit adsz, azt kapod majd vissza.