Minden nap érezzük a hiányukat, és olykor bármit megadnánk azért, hogy ismét hallhassuk a hangjukat, a történeteiket. A nagyszüleink örökké szívünkben maradnak akkor is, ha fizikai valójukban már nincsenek közöttünk – írja a tudasfaja.com.
Mikor mi, az unokáik megszülettünk, végtelen boldogság töltötte el a szívüket, és végigkövették, ahogyan felnövünk. Mi pedig sajnos tanúi vagyunk annak, amint elhagyják a földi világot. A nagyszülők nagyon fontos szerepet játszanak az ember életében. Formálják a lelkünket, az elménket, olyan dolgokat kapunk tőlük, melyek életünk végéig elkísérnek minket. Általában egy ember számára az első komoly veszteséget a nagyszülő(k) elvesztése jelenti. Minél később következik ez be, annál szerencsésebbek vagyunk.
A nagyszülői szeretet más, mint a szülői. Bár mindkettő feltétel nélküli, egy gyermek számára mégis jól elkülöníthető a kettő, és az a legjobb, ha mindkettőt megtapasztalhatja. Amikor egy nagyszülő eltávozik közülünk, akkor a szülő feladata az, hogy ezen a hatalmas veszteségen bölcsen és méltóságteljesen segítse át a gyermekét. Fontos az őszinteség, félrevezetés és ködösítés nélkül. A gyerek fiatal, de nem buta, érteni fogja, miről van szó.
Emellett az is fontos, hogy ilyen esetekben a szülő tudassa a gyerekkel, hogy bár a nagyszülőt nem láthatjuk többé, de életünkben továbbra is jelen lesz azokon a dolgokon keresztül, amiket tanított, valamint a közös emlékek, élmények által. Rendszeresen vissza kell emlékezni nagyszüleinkre, és életben tartani emléküket, hiszen őket soha, senki nem pótolhatja.