Szeretném mindjárt az elején elmondani,hogy a vájlingom űrmértéke és nagy kezemre való hivatkozással más mértékegységekkel dolgozom,de természetesen ez visszaosztható kisebb mennyiségre is.
Általában 4-5 kg lisztből dolgozom és ebből a mennyiségből mint vidéken még működik, kanyartól- kanyarig tudok adni kedves szomszédaimnak és barátaimnak a friss süteményekből.
Tehát a lisztet minden esetben megszitálva szórom a dagasztó vájlingomba. Majd ezt követően egy kis krátert alakítok ki a közepébe, hová beleütöm 10 db tojásnak sárgáját és egy egész tojást. Ezt követően a régi idős asszonyokra utalva egy kávéskanál szódabikarbónát, 3.cl rumot, kávéskanál sót, 2.db élesztőkockát, 2.liter cukrozott szobahőmérséklettű tejet, 1,5 kocka Rámát olvasztva, és szükség esetén egy kis napraforgó olajat használok a gyúrásnál, amennyiben igényli a tészta és felveszi.
Majd ezeket szépen kidagasztom és mikor érzem a kezemen az állagát illetve már nem ragad az edényre s kezemre, meleg helyre teszem és konyharuhával letakarom. Természetesen igen fontos a meleg hely és a pontos letakarása a kelt tésztának, hiszen így tud szépen megkelni a tésztánk.
A kelesztésre rávárok kb egy egész órát is, hiszen szépen könnyen kidolgozható levegős tésztát csak ebben az esetben kapunk. Nem kell türelmetlenkedni, mert a tészta jelezni fog számunkra, hogy igényli a további kezelést azaz a formálást.
Nos ekkor szükséges eldöntenem, hogy mit szeretnék készíteni belőle, hiszen az így elkészült tészta sok egyéb sütemény elkészítéséhez is alkalmas. Pl: Bejgli, fánk, darázsfészek, kakaós csiga, stb . Formázást követően újra húszpercnyi pihentetés következik, majd felvert tojással megkenjük, hogy szép mosolygós kelt kalácsot tudjunk kisütni mindenki örömére!
Egyébiránt bátran fogok bele bármilyen gasztronómiai kihívásba, mert érdekelnek ezen dolgok. Csupán harmadik éve művelem ezen hobbiként keletkezett elfoglaltságomat, de lekvárfőzésben is otthonosan tevékenykedek illetve a kemencés ételek is lefoglalnak. Tepertős, hájas, sajtos pogácsáimmal is levettem már a barátaimat a lábukról, mert azt tudni kell, hogy nem a féktelen étvágyam motivál. Sokkal inkább okoz számomra örömöt családom, barátai, szomszédaim általi visszajelzések. Valahogy élvezem azt, hogy kezem alatt fogyasztható élvezhető szép sütemények készülnek, melyek szép piros mosolygásának senki sem tudd ellenállni. Tisztelettel: Rétközi András
Ha tetszett a receptem, kérlek látogassátok el a Facebook oldalamra is, ahol további gasztronómiai tippekkel várom a szíves érdeklődőket: Bandi bácsi lekváriuma
Utóirat : Bandi bácsi megszólítást tiszteletből kaptam az emberektől, mert még csak 52 éves vagyok, tele dinamikával.
