David Eberhard, svéd pszichológus, többgyermekes édesapa érdekes véleményt osztott meg a gyereknevelésről.
Sok szülő túlságosan engedékeny, ezért olyan gyerekeket nevelünk, akik fiatalkorúkra cseppet sem lesznek empatikusak. A boldog gyermeki évek után pedig jön az akadályokkal teli felnőttkor, amivel nem tud majd mit kezdeni ez a generáció.
A neveletlen gyerekek korszakát éljük, amikor jóformán a gyerekek mondják meg, mit akarnak. A szülők nem szívesen foglalkoznak ezzel a témával és ha valaki megteszi helyettük, mondjuk egy tanár, akkor azt egyenesen sértésnek veszik. Pár évtizede még a felnőttek társadalmát éltük, amikor ők mondták meg a gyerekeknek, hogy mit lehet és mit nem. Még pár évtizede, ha a gyerek csúnyán viselkedett, bárki rászólhatott: „Nem lenne szabad így viselkedned.” Ma már nem lehet ezt megtenni. A felnőttek egyszerűen nem vállalnak felelősséget egymásért, csak a gyermekeikért.
A szülők egyenlő partnerként tekintenek a gyerekeikre, barátként akarnak viselkedni, nem pedig szülőként. A pszichológus szerint a szülő kellene megtanítsa a gyereket arra, hogy mi a jó és mi az amit nem csinálhat, de ez úgy elég nehéz, ha nincs tekintélye a gyerekkel szemben. Nem bántani kell a gyerekeket, hanem nevelni. A szülő a gyerek szintjére próbál ereszkedni, így nem állít fel szabályokat, hagyja, hogy a gyerek azt tegye amit akar. Ez azonban kamaszkorban és faitalfelnőttkorban problémákat okozhat. A gyerek megszokja, hogy ő döntéseket hozhat, a szülők azt teszik, amit ő kér. Azonban előbb – utóbb érzékeli, hogy a való életben ez nem így van.
A mai generáció az iskolákban se fogadja el a tanárok véleményét, vagy utasítását, már ez is jelzi, hogy elég nagy a gond. A gyerekek úgy nőnek fel, hogy nekik mindent szabad, okosnak gondolják magukat és nem fogadják el, hogy a szülők irányítsák őket. Azonban ez a szülők felelőssége. A későbbiekben sajnos sok nehézséggel találhatják szemben magukat, mert nem lesz mindenki olyan elnéző velük, mint a szülők. A munkahely valódi kihívás lehet a számukra, mivel nem fogadják el, hogy valaki megszabja nekik mit csináljanak. Ahhoz sincsenek hozzászokva, hogy valaki megmondja nekik ha hibáznak, ami külön problémákhoz vezethet. A 15 és 25 év közötti generáció ezért sok negatív tapasztalaton megy keresztül, mire felnő. Ha a szülők nem nevelik, a gyerek önként dönti el, mi a jó és mi a rossz, így hosszabb idő, mire felépül a személyisége. Amit pedig nem tapasztalt meg gyermekkorban, azt majd felnőttkorban kell bepótolja.