Sokat beszélünk, írunk és gondolkodunk a boldogságról, miközben a boldogtalanság kérdését méltatlanul elhanyagoljuk. Vannak helyzetek, amikor egyszerűen és természetesen tudunk boldogtalanok lenni. Az esetek jó részében azonban a saját közreműködésünkre is szükség van ezen állapot kialakításához és fenntartásához. Íme hat – jól bevált, profik által fejlesztett – módszer boldogtalanságra, melyekkel pszichológusként a leggyakrabban találkozom:
1. Automatikus negatív gondolatok
Az automatikus negatív gondolatok, ahogy a nevük is elárulja, bizonyos helyzetekben egyszerűen csak megjelennek a fejünkben. Ráadásul nemcsak megjelennek, hanem elemi erővel veszik át a hatalmat gondolataink és érzelmeink felett. Tehetünk ellenük, de ha szabad utat adunk nekik – sőt dagonyázunk bennünk – akkor bizonyosan megalapozzák a boldogtalanságunkat.
Ezek a gondolatok sokszor a múltunkból erednek, olyat is találhatunk köztük, ami szinte „családi hagyományként” is értelmezhető. A klasszikusok közé tartozik az:
- „Úgysem fog sikerülni.”
- „Most már késő változtatni…”
- „A férfiak/nők már csak ilyenek”
2. Múltban ragadva
Múltunkat több, különböző módon is felhasználhatjuk arra, hogy aláaknázzuk jelenünket. A régmúlt – ami lehet a gyermekkor, a fiatalság, vagy akár a tavalyi év – nosztalgikus megszépítése kiváló lehetőséget jelent a jelen ellenpontozására: „akkor milyen jó volt, most meg…”. De természetesen a múltban átélt traumák feldolgozásának és elengedésének képtelensége is alkalmas lehet a boldogtalanság tartóssá tételéhez.
A másik – igen gyakori és nagyon hatékony – módszer a közelmúlt eseményein való rágódás. A kérődzés szó persze találóbb, hisz a már megemésztett – vélt, vagy valós – sérelem, hiba előrángatásáról van szó, ami aduászként bármely boldogságra alkalmas pillanatban előhúzható ütőkártya.
3. „Mi lesz, ha…”
Nemcsak a múlt, a jövő is remek lehetőségeket rejt. A boldogtalanság megalapozásához nem is kell több, mint felvázolni pár kétségbeejtő alternatívát a jövőre vonatkozóan. Ezen lehetőségek végiggondolása persze nem egy tudatos jövőkép tervezés része, melyben fontos a kockázatelemzés. Nem, ezek a hirtelen ránk törő szorongások: „Mi lesz, ha..” A „ha” után többnyire olyan eseményeket képzelünk, amelyek nagy valószínűséggel soha nem következnek be, vagy az adott pillanatban gond nélkül kezelhetőek, felnagyítva és démonizálva azonban rendkívül hatásosak tudnak lenni. Ez a sok kis „ha” tökéletesen alkalmas arra, hogy még véletlenül se érezzük jól magunkat, akkor sem, ha az a „ha” soha nem következik be.
4. Játszmázzunk!
A játszmák tárháza végtelenül széles, így mindenki kedvére választhat olyat, ami a szívének kedves és kellőképpen elősegít a boldogtalanságát. A mély és tartós játszmák egészen pusztító erejűek lehetnek, de már egészen egyszerű kérdezéstechnikával is komoly eredményeket érhetünk el:
-„Miért? A másik nem tetszik?” (ha két ajándékot adunk valakinek és csak az egyiket dicséri meg)
-„Nem ízlett? Ugye rosszul sikerült?” (ha a vendég nem kér még egy adag ételt)
5. „Bezzegmások”
Egyszerű, ennek ellenére jól használható technika, ha összehasonlítjuk magunkat másokkal. Elsősorban persze olyanokkal, akiket önmagunknál sikeresebbnek, okosabbnak, vagy éppen jobb szülőnek tartunk. Az sem okozhat problémát, ha az összehasonlítást felszínes, vagy hamis információk alapján végezzük el, vagy egyszerűen csak torzítjuk a „statisztikát”, azaz kiválasztunk egy-egy jellemzőt, amelyben valaki más valóban jobb nálunk.
6. Hógolyó effektus
A hógolyó effektus alkalmas arra, hogy bebizonyítsuk, milyen szerencsétlenek és alkalmatlanok vagyunk mindenre. Ez a módszer tökéletes a boldogtalanságunk előállításához. Mi kell hozzá? Vegyünk pár egymástól független problémát, gyúrjunk belőle egy hatalmas „problémahógolyót”. Az egymástól független problémák külön-külön kezelhetőek lennének, de így természetesen kezelhetetlenné, sőt elviselhetetlenné teszik helyzetünket, majd annak rendje és módja szerint maguk alá temetnek.
A fenti hat módszer természetesen kedvünk szerint kombinálható és így hatásuk is fokozható. Aki azonban mégsem szeretne tartós boldogtalanságra berendezkedni, az akár le is mondhat egyik-másik technikáról. Következő írásaimban sorra veszem a fenti hat módszer jellegzetességeit és azt is, hogyan lehet megválni tőlük egyedül – tudatosság és pár egyszerű gyakorlat segítségével – és hol van az a határ, ahol érdemes szakember segítségét kérni.
Kovács Szilvia, tanácsadó szakpszichológus
További írásaimat az anyaságról, gyermeknevelésről az elegjoanya.hu weboldalon olvashatod. Csatlakozz Facebook oldalunkhoz is!