A kelt palacsinta a hagyományos változatnál egy kicsit puhább, levegősebb, mégsincs vele túl sok munka. Elég egy rövidebb pihentetés, hogy az élesztő dolgozni kezdjen benne, és sütés közben lágyabb, könnyebb állagot adjon neki. Nem lesz élesztős íze, csak könnyebb, lazább lesz a tészta és a legjobb, hogy nem ragad le sütés közben a serpenyőben.
Hozzávalók:
- 500 g liszt,
- 2 tojás,
- 2 dkg friss élesztő,
- 1 evőkanál cukor,
- 2 csomag vaníliás cukor,
- 1 csipet só,
- 3 evőkanál olaj,
- kb. 4 dl langyos tej,
- kb. 4 dl szénsavas ásványvíz.
Elkészítés:
A langyos tej egy részébe belemorzsoljuk az élesztőt, hozzáadjuk az evőkanál cukrot, majd pár percig állni hagyjuk, hogy az élesztő elinduljon, ha kissé felhabosodik már használható is. A lisztet egy nagyobb tálba tesszük, hozzáadjuk a tojásokat, a vaníliás cukrot, a csipet sót, az olajat és az élesztős tejet. Keverni kezdjük, közben apránként hozzáadjuk a maradék tejet és a szénsavas ásványvizet is.
Simára dolgozzuk, majd figyeljük az állagát, akkor jó, ha folyós, könnyen terülő palacsintatésztát kapunk, de nem teljesen vízszerű. Ehhez általában 8 – 9 dl folyadék kell összesen, de érdemes fokozatosan adagolni, mert a liszt minőségétől is függ, mennyit vesz fel. A kikevert masszát letakarjuk, és körülbelül 20 percig pihentetjük.
Ezalatt kissé lazább, levegősebb lesz, és sütéskor szebb, puhább palacsintákat kapunk. Pihentetés után átkeverjük, ha közben besűrűsödött, kevés szénsavas ásványvízzel lazíthatjuk, mert sütés előtt is folyékonynak kell lennie, hogy szépen elterüljön a serpenyőben. A palacsintasütőt felforrósítjuk, vékonyan kikenjük olajjal, majd a szokásos módon kisütjük a palacsintákat. Mindkét oldalukat világos aranyszínűre sütjük.
Tálalás
Tölthetjük lekvárral, kakaóval, fahéjas cukorral, túrókrémmel vagy akár vaníliás pudingos töltelékkel is. Frissen, forrón a legfinomabb, amikor még puha és könnyen tekerhető, de ez az a palacsinta, ami következő napra sem lesz rágós, na már ha marad belőle. Én általában mikróban szoktam újramelegíteni.