Gyerekkoromban a krémes süti nem volt akármilyen édesség. Nem lehetett csak úgy bármikor megkapni, nem állt sorban a bolt polcain, és ha nagymama sütött egy tepsivel, az nagyobb esemény volt, mint a vasárnapi ebéd maga.
Már a készítésének is megvolt a maga varázsa. A tészta pontosan olyan vékony és könnyű lett, amilyennek lennie kellett, a vaníliás krém pedig olyan lágy volt, hogy szinte magától folyt szét a tányéron. De az igazi izgalom mindig akkor kezdődött, amikor a süti elkészült, és ki kellett várni, hogy rendesen kihűljön.
Mi, gyerekek, minden lehetséges trükköt bevetettünk, hogy hamarabb hozzájuthassunk. Egyszer még az ablakot is kinyitottuk, hogy gyorsabban hűljön – nagymama persze azonnal észrevette, és csak nevetett rajtunk. De a legnagyobb csínytevés az volt, amikor megpróbáltunk egy-két szeletet eldugni későbbre, mert biztosak voltunk benne, hogy pillanatok alatt elfogy az egész.
Nagyapa persze mindig kiszúrta, hogy valami hiányzik a tányérról. „No, hát ez érdekes! Hogy lehet az, hogy a krémes mindig fogy, de soha senki nem vallja be, hogy ette?” – mondta nevetve, miközben már nyúlt is a következő szeletért.
Végül persze mindig minden elfogyott, és sosem maradt belőle másnapra. De az az íz, az a pillanat, amikor az első falatot a szánkba vettük, örökre velünk maradt.
Ha te is szeretnéd megidézni ezt a régi, békebeli ízt, itt van a recept, amit biztosan mindenki el fog tüntetni a tányérról – még akkor is, ha el akarod dugni!
A retro krémes süti, amitől visszarepülsz a gyerekkorodba!
A retro krémes az egyik legikonikusabb sütemény, amit mindenki imádott a cukrászdák pultjából választani. Az omlós leveles tészta és a könnyed, vaníliás krém tökéletes harmóniája minden falatnál elvarázsol. Ha szereted a klasszikus ízeket, ezt a receptet muszáj kipróbálnod!
Bár elsőre bonyolultnak tűnhet, valójában nagyon egyszerű elkészíteni, és garantáltan olyan lesz, mint a nagymama sütije. Egy szelet ebből az édes csodából, és azonnal visszatér a régi idők nosztalgikus hangulata!
Hozzávalók
- leveles tészta (500 g)
- tej (500 ml)
- tojássárgája (5 db)
- cukor (150 g)
- vaníliarúd vagy vaníliás cukor
- búzadara (50 g)
- vaj (50 g)
- porcukor a tetejére
Elkészítés
Az egyik leveles tészta lapot egyben sütjük, a másikat kockákra vágjuk és úgy tesszük tepsibe, előmelegített sütőben 200°C-on aranybarnára sütjük.
Közben elkészítjük a krémet. A tojássárgáját a cukorral habosra keverjük, majd hozzáadjuk a búzadarát és a vaníliát.
A tejet felforraljuk, és folyamatos keverés mellett a tojásos keverékhez csorgatjuk.
Visszatesszük a tűzre, és addig főzzük, amíg besűrűsödik, majd levesszük a tűzről, és hozzákeverjük a vajat, hogy még krémesebb legyen.
A krémet egyenletesen rákenjük az egyik tésztalapra, majd ráhelyezzük a másik lapot.
A tetejét megszórjuk porcukorral, és miután teljesen kihűlt éles késsel szeletekre vágjuk.
Tipp
Ha a krémet még lágyabbá szeretnéd tenni, keverj hozzá egy kevés felvert tejszínhabot a végén! Ettől igazán könnyed és habos lesz, pont mint a régi idők cukrászdáiban!
