Ordít mint a fába szorult féreg! Na de a féreg nem ordít! Akkor, hogy is van ez?

Ordít mint a fába szorult féreg – gyakran hangzik el a mondás, ha valaki kétségbeesetten kiabál. Honnan ered ez a mondás? Mi köze a fába szorult féregnek az ordításhoz? Akárhogy is gondolkodunk, nehéz elképzelni, hogy egy férek ordítana. Azt viszont már csak kevesen tudják, hogy régen nem csak a kukacokat nevezték féregnek.

Egykoron még hazánkban is rengeteg farkas élt, az emberek pedig őket is féregnek nevezték, hiszen kártevők voltak. Így már érthető a mondás is. Mai napig több vidéken is toportyánféregnek nevezik a farkast. A féreg alatt tehát nem a gyümölcsökben lévő apró kukacokra kell gondolni, hanem a farkasra, aki csapdába esett és ezért vonyít.

Régen a farkasnak fából készített csapdát állítottak, bár hazánkban inkább vermet ástak neki, amibe ha belesett, nem tudott kimászni, így vonyítani kezdett. A mondás tehát elődeinktől származik, csak mi már elfelejtettük, hogy nem csak a kukacot hívták valaha féregnek.