A feleségem mindig arról álmodozott, hogy visszamegy dolgozni, mikor a gyermekünk már elég nagy. Türelmetlenül várta, hogy kimenjen a négy fal közül és ne a mindennapos rutin dolgokat csinálja.
Számolta a napokat, alig várta már azt a napot, mikor végre építheti tovább a karrierét, én pedig bátorítottam őt. Drágám már csak tíz nap van hátra, ugyanezt mondtam a fiamnak is. Mindkettőjük csak megvonta a vállát, nem tudták azt, hogy mennyire meg fog változni az életük.
Emlékszem, hogy a feleségem mennyire el volt keseredve a mindennapok miatt és attól, hogy egyetlen lépést sem tudott tenni a gyerek beleegyezése nélkül. A szülés után még nagyon boldog volt, de azután ahogy telt az idő a kommunikáció hiánya és a mindennapi rutinfeladatok unalmassá változtatták az életét.
Minden este panaszkodott, nagyon belefáradt ebbe az egészbe. Egy hete kísérletezem, szabadságot vettem ki, hogy a fiunkkal lehessek ameddig a feleségem dolgozik. Beismerem mindeddig 4 óra hosszánál többet nem töltöttem együtt a fiammal, ez a kísérlet nagyon hosszúnak tűnik. Úgy tűnik soha sem lesz vége a hétnek, pedig sokat szórakozunk a gyerekkel.
Szükségem van a beszélgetésre, akarom tudni mi történik a világban, akarok valami újdonságot hallani, de erre nincs időm, mert mindig el vagyok foglalva. Most a saját bőrömön éreztem milyen az amikor otthon vagy a gyerekkel.
A feleségem viszont megváltozott, ahogy visszatért dolgozni, már rég nem láttam ilyen örömet a szemében. Belülről sugárzik, már az első este mosolyogva tért haza. Fáradt volt, kellemesen elfáradt az új információktól, az új csapattól, az új felelőségtől és az új programjától. A régvárt visszatérés úgy tűnik egy új életet adott neki.
A reggeli koránkelés sem vette el a kedvét ettől az új élettől. Maximálisan támogatom a döntését. A nő nincs arra kényszerítve, hogy egész nap otthon üljön, főzzön és csak azt a belső világot lássa. Minden személynek joga van ahhoz, hogy megvalósítsa az álmait vagy egy nyugodt munkahelyet keressen, amely megfelelő a számára. Lassan a szabadságom lejár és mindenki folytatni fogja a saját útját. Valószínű, hogy ennek a hétnek köszönhetem azt, hogy egyetértek a feleségem mondásával: A szülés utáni évek nem olyanok, mint a vakáció, ez egy nehéz munka, amely elveszi minden energiádat, az eszedet az időt, de mégis csodálatos!
