Miért ideges a tanár? Ma szeretnénk bemutatni nektek egy olyan történetet, amit egy tanárnő mesélt el, amiről most fogtok olvasni arra a tanárnő egyáltalán nem büszke, nagyon sajnálja a történteket és bocsánatot kért a diákjaitól.

Egy napon amikor a tanárnő az osztályában tartott órát, a diákjainak elég szabad szájúan beszélt, amire a diákok nevetéssel reagáltak. A tanárnő elmesélte az esetet egy kolléganőjének, mire a hölgy a következő választ adta: ” Elég hamar történt ez veled, én a tanév végén szoktam ennyire kiborulni.”

Számtalanszor olvashatunk olyan esetekről, amikor a tanárok nem a megfelelő módon viselkednek a diákokkal. Volt olyan tanár, aki leragasztotta a diák száját ragasztószalaggal, vagy a diák homlokára írt, vagy úgy próbált fegyelmet tartani, hogy már az egyik diák sírni kezdett, de olyan eset is előfordult, amikor a tanár annyira ideges volt, hogy eleredtek a könnyei,óra közben.

Gondoljunk csak bele ilyesminek nem lenne szabad előfordulnia, hiszen a diákok hisznek a tanárokban és egy tanárnak nem áll jogában feszült hangulatban tartani őket, a szülőket is meg lehet érteni, ha nem bocsátanak meg a tanárnak egy ilyen eset után.

A tavaly az iskolai év végén meséli a tanárnő, hogy egy hetedikes diák annyira felidegesítette őt, hogy egy könyvet dobott a diák felé. Szerencsére a könyv nem találta el a diákot, csak nagy zajt csinált. Mindez azért is történhetett meg, mert a tanárnő abban az időben nyugtatót és antidepresszánsokat szedett, amúgy meg egy eléggé flegmatikus személy, a saját elmondása szerint.

Mindezekből az derül ki, hogy egy tanár időnként már csak úgy tud kedves, megértő és figyelmes lenni, ha nyugtatókat szed.

Az édesapám tanár, türelmes ember, de előfordult már, hogy egy tanórán 30 percet kiabálnia kellett, hogy valahogyan fegyelmet tartson az osztályban, közben azt suttogta magában,”Istenem segíts!”

Miért váltak a tanárok ennyire hisztérikussá?

Nagyon egyszerű a válasz, azért mert nem minden esetben tudják magukban tartani a feszültséget, a bürokrácia miatt, a diákok magatartása miatt, a tanárok közötti viszony és a családi problémák miatt. A kimerültség mindenkire rányomja a bélyegét.
Nyolc óra eltelik azzal, hogy a tanár leadja a leckét, 1-2 órát tölt a dolgozatok javításával és a másnapi órákra való felkészüléssel. Ez összesen 10 -12 óra és akkor még ott a család, a főzés és a többi otthoni munka.

Nyolc óra stressz amely a nap végére egyre jobban összegyűl és hétvégén már úgy érzi a tanár, hogy egyszerűen felrobban a felgyülemlett feszültségtől.

A pihenőnapokon is sok tanár a hétvégi háza kertjében dolgozik, vagy bevásárolnak vagy éppen az otthoni teendőjüket végzik és e mellett még a következő hét tanítási óráinak programját átnézik, dolgozatokat javítanak és még sok más iskolai dologgal foglalkoznak. A tanügyben a papírmunka amit a tanároktól kérnek nagy részt csak formalitás, de elég ahhoz, hogy egy tanár még a vasárnap estéit is a dolgozóasztala mellett töltse.

Egy tanár fáradtan és idegesen ér haza, egy rakás javítanivaló dolgozattal a kezében és otthon is a feszült légkör várja, mert a kicsitől a nagyig mindenkinek problémája van. Másnap reggel minden kezdődik előröl, majd előkerül a felhalmozódott papírmunka, amivel eltelik a hétvége és a fizetés amit kapnak, meg sem közelíti azt az összeget amit egy tanár megérdemelne.

Mindezek mellett sok esetben a diákok szülei is megpróbáltatásokra kényszerítik a tanárt, mert olyan vakon megbíznak a gyerekeikben, hogy még az abszurd dolgokat is elhiszik nekik (pl. azt, hogy a tanár ellopta a diák könyveit). Számtalanszor előfordult már, hogy a tanárt akkor kereste egy szülő telefonon, amikor az éppen a saját és az iskolai dolgaival volt elfoglalva csak azért, hogy a tanár tudomására juttassa, hogy mennyire nem bízik meg benne.

Szülői értekezleten a szülők részéről a következő megnyilvánulások hallhatóak: ha fiatal egy tanár, akkor még nincs tapasztalata, ha szigorú akkor sokat követel, ha idősebb és megértő, az sem jó mert mindent ráhagy a diákokra.

A tanárok között is előfordul konfliktus, ugyanúgy mint más munkahelyen, nem értenek egyet bizonyos dologban vagy az igazgató tesz valamilyen megjegyzést és ez már éppen elég ahhoz, hogy egy tanár elkeseredett legyen. Főleg ha még azt is a fejéhez vágják, hogy “ha nem tetszik, akkor elmehetsz, senki nem tart itt erőszakkal. ” Igen ám, de a tanár is ember, mi lesz akkor, ha nem lesz munkája, hogyan fogja fizetni a rezsit, miből fog élni?

És mi van azokkal akik egész életükben arra vágytak, hogy tanárok lehessenek és semmi más munka nem érdekli őket, most adják fel a munkájukat, a hivatásukat? És a már nyugdíjban lévő tanárok, akik mai napig tanítanak, mit csináljanak? Hiszen ezt a halálos kimerültséget nem igazán tudja kompenzálni egyetlen dolog sem, sokszor még a család sem tolerálja.

Ilyen a mai élet, ilyen idegállapotban és ilyen körülmények között tanítják a tanárok a jövőnemzedékét, akik azt látják, hogy a tanár ideges, hisztis, kimerült, mert ő is túl kell élje valahogy a napokat, egyik fizetéstől a másikig.

A cikkben szereplő tanárnő üzenete: nagyon sajnálom, hogy így viselkedtem, ígérem, hogy a jövőben jobban odafigyelek arra, hogyan viselkedem, hogy példát mutassak a fiatal generációnak. A pedagógusnak feladata és missziója van , ha elindult ezen az úton, akkor végig kell csinálja, olyan jól amennyire tőle telik, hogy a végén emelt fővel távozzon.

Mit főzzek holnap? Recept ötletek tőletek »»»

Hozzászólások, vélemények:



Még több hasonló cikk: