Van két fiam, András és Gergő, mind a kettő nős. A két fiú között 3 év korkülönbség van, de az életvitelük nagyon különböző. András a nagyobbik néhány éve találkozott Mártával, a feleségével.
Nekem nem tetszett ez a lány mert mindig telefonált a fiamnak azért, hogy kérjen tőle valamit. A fiam nagyon szereti őt és mindig segít neki. Én a házasságkötésük ellen voltam, Márta eléggé egoista és ráadásul ki is használta azt, hogy a fiam nagyon szereti őt. Az esküvő után Márta még követelőzőbbé vált, két gyereket szült és nem igazán sietett munkahelyet találni.
Mindig azt mondta, hogy a házzal és a gyerekekkel törődik, ami igaz is mert mindig ragyogó tisztaság volt a lakásban, nagyon jól főzött és foglalkozott a gyerekekkel. A fiam nagyon sokat dolgozott és mindig fáradt volt. Márta pedig mindig friss, ápolt volt, elegáns drága ruhákat hordott. Nagyon haragudtam rá addig amíg megismertem a másik fiam, Gergő szerelmét, Emmát.
Az elején tetszett az egyszerűsége, a tisztelettudatos viselkedése, a kedvessége, de később bebizonyosodott, hogy az első benyomás csalóka volt. Ez a lány nem is volt olyan szerény és egyszerű csak nagyon zárkózott, esze ágában sem volt férjhez menni. Gergő és Emma albérletben laktak, néha elmentem hozzájuk és kezdtem jobban megismerni a menyem.
Egyre jobban elkeseredtem, mert Emma nem igazán törődött a fiammal. Amikor mindezt megemlítettem neki, szinte hidegen hagyta. Gergő és Emma külön kasszán vannak, Emma sokat dolgozik, szinte soha nincs otthon, a fiam mindig egyedül van. Azt érzem, hogy a fiam megunta ezt a fajta életet.
A menyem nem akar otthon semmit csinálni, nem akarnak gyereket csak a karrier a fontos. A másik fiam viszont igazgató lett a cégnél, jól élnek és van két gyönyörű lányuk. Gergőnek és Emmának pedig mintha nem is lennének közös céljaik, mind a ketten élik a saját életüket.
Akkor jöttem rá arra, hogy egy férfi élete nagyban függ attól, hogy milyen nő van mellette. András nagyon boldog a feleségével, én pedig hibásnak érzem magam azért amiért Mártát valamikor elitéltem.
