Egy gyönyörű tanmesét mutatunk ma nektek, a szeretetről és a szorgalomról. Nagyon tanulságos…
Soha nem mondtam a gyermekeimnek mi a munkám, mert nem akartam azt, hogy szégyelljék magukat miattam. Amikor a legkisebb lányom megkérdezte, hogy mit csinálok egész nap, azt mondtam munkás vagyok.
Minden nap amikor végzek a munkámmal bemegyek lezuhanyozni a munkahelyemen, hogy még véletlenül se tudják meg a gyerekeim mit csinálok. Azt akartam, hogy a lányaim tanuljanak, hogy ne kelljen szégyenkezniük az emberek előtt, nem akartam, hogy lenézzék őket úgy ahogy engem.
Minden megkeresett pénzemet a taníttatásukra fordítottam, magamnak nem vettem ruhaneműt, inkább nekik vettem könyveket. Azt akartam, hogy tiszteljenek, én szemetet takarítottam… Azelőtt való nap amikor a lányomat felvették az egyetemre, nem tudtam elegendő pénzt szerezni, hogy kifizessem az egyetemi díjának első részletét.
Ültem a szemetesládák mellett és potyogtak a könnyeim, minden kollégám csak nézett, de senki nem jött oda hozzám, hogy beszéljen velem. Úgy éreztem megszakad a szívem, nem tudtam mit fogok mondani a lányomnak amikor majd az egyetemi díjak kifizetéséről kérdez.
Úgy gondoltam, hogy semmi jó nem történhet egy szegény emberrel. A munkaidőm lejárta után minden kollégám leült mellém és megkérdezték, hogy a testvéremnek tekintem-e őket. Mielőtt válaszoltam volna, mindegyik nekem adta az aznapi fizetését. Megpróbáltam visszautasítani, de a következőt válaszolták: „Ma éhezni fogunk, ha erre van szükség ahhoz, hogy a mi lányunk egyetemre járjon.”
Nem tudtam válaszolni, aznap nem is zuhanyoztam mielőtt hazamentem, úgy léptem be a házamba mint szemetes és takarító. A nagyobbik lányom hamarosan elvégzi az egyetemet. Ők hárman már nem engedik, hogy dolgozzak. A nagyobbik lányomnak van egy négyórás munkahelye, a másik két lányom pedig különórákat tart. A nagyobbik lányom néha elvisz a régi munkahelyemre, ételt visz a volt kollégáimnak.
Ők csak nevetnek és azt kérdezik miért eteti őket a lányom ilyen sok ennivalóval, ilyen sűrűn. A lányom pedig így felel: „Ti mind éheztetek azon a napon, hogy én ma az lehessek aki, azért imádkozzatok, hogy minden nap tudjalak etetni benneteket.” Az utóbbi időben már nem érzem szegénynek magam, bárki akinek ilyen gyerekei vannak csak gazdag ember lehet.
