A keresztények és a divat

A teremtés kezdetén a férfi és párja a nő mezítelen volt, és nem szégyellték.

A bűnbeesés után maga Isten ruházta fel őket ama fügefalevéllel.

Az emberek nyilván nem érték be ennyivel, és már Nimród idejében állatbőrökbe öltöztek. Az évszázadok során az ember megismerte a lenvászon, a gyapjú, a selyem előállításának módját. Kialakult a divat.

Már az ókorban is az emberek különféle színű, mintájú, ruhákat hordtak. Bár rendszerint csak test köré csavarták az anyagokat, mégis sokféle viselési módot ismertek.

A Szentírásból tudjuk, hogy magának Jézusnak is volt legalább egy ünneplő ruhája a hétköznapiak mellett. Az első században felmerült a keresztények illendő megjelenési módjának kérdése. Az apostolok tanácsokat adtak főleg a keresztény nők öltözködése kérdésében. Felhívták a figyelmet arra, hogy a keresztény nők ékessége a szelíd jellem, nem a haj fonogatásának módja. Ennek ellenére nem mondhatjuk, hogy az első századi keresztény nők nem érdeklődtek a divat, a ruhák iránt. A Szentírásban olvashatunk egy Dorkás nevű keresztény asszonyról, aki más keresztény nők számára készített ruhákat. Amikor meghalt a hívőtársai egymásnak mutogatták a tőle kapott ruhákat. Ekkor került sor az első olyan csodára, amikor is apostol támasztott fel halottat. Péter apostol hozta őt vissza az élők sorába. Hogy a divat tovább is félreértésekre adott okot a korai keresztény gyülekezetben, az kitűnik a sok tanácsból, amit az apostolok ismételten kénytelenek voltak adni a keresztényeknek. 

Napjainkban is megvannak a szabályai miként is kellene öltöznie egy kereszténynek, kiváltképp ha vallási összejövetelre megy. Ma is ajánlott a visszafogottság, a vállak, karok takarása, a megfelelő, térden aluli szoknyahossz, a szerény nyakkivágás. Még mai s elvárják, hogy a nők nőknek, a férfiak férfinak nézzenek ki. A rövidnadrág kisfiúk esetében sem számít elegánsnak, és illő egy férfinak zakót, nyakkendőt viselnie a meleg ellenére is. Bár egy nőt sem tiltanak ki nadrág viselése miatt a templomból, de ezt csak nagyon nagy hideg, illetve betegség esetén tartják igazán elfogadhatónak. Régen nagyanyáink kendő nélkül utcára sem léptek volna, nemhogy Isten házába, ma a szétengedett vagy festett haj sem kelt megbotránkozást. A Szentírás kötelezi ugyan a nőket a kendő viselésére, de az egyházak ebben már nem szigorúak, minden keresztényt könyörületességre buzdítanak és arra, hogy öltsék fel a Krisztust. 

Az idők változnak, de senki tekintélyét nem emeli az alkalomhoz nem illő ruha viselése, és  a szellemi képességek, jellembeli tulajdonságok értékelésének háttérbe szorulását eredményezi a túl kihívó öltözet. Magukra adó hölgyek, vezető beosztásban levők, üzletasszonyok, tanárok ma is meggondolják és visszafogottan élnek a divat adta lehetőségekkel, ugyanakkor csinosak, jó benyomást keltőek tudnak maradni. Ezt a helyes megközelítési módot volna jó továbbadni a következő nemzedékeknek is.

Dufek Mária


Népszerűsíteni akarom a honlapomat, ezért élek a lehetőséggel és új cikket publikálok itt!