Magyarország tele van szépségekkel és csodákkal, amit mindenkinek érdemes megismernie! Az alábbi cikkünkben a Jáki templomot a középkor egy jeles képviselőjét mutatjuk be nektek!
A jáki templom az egykori jáki bencés apátság monumentális bazilikája a magyarországi román stílusú építészet kiemelkedő, szinte szimbolikus alkotása. A hazai középkori nemzetségi monostorok egyedülálló épségben fennmaradt képviselője, mely művészi gazdagságával, a táj képébe illeszkedő mesteri elhelyezésével hívja fel magára a figyelmet.
Stílusjegyei alapján 1220 körül alapíthatták, és 1256-ban szentelték fel, Szent György tiszteletére. Építése során több alkalommal is változtathattak a terveken, erről tanúskodnak a különféle szabálytalanságok. Történelme viharos: tűz, vihar és az oszmán hadsereg is megrongálta, többször helyre kellett állítani. Az utolsó nagy átépítés 1896 és 1904 közt zajlott, Schulek Frigyes tervei alapján.
Leghíresebb része a befelé mélyülő, többszörösen tagolt főbejárat, melyet normann motívumok díszítenek, fölötte a timpanonban Jézusl átható angyalokkal és apostolokkal.
A templom főhomlokzatával szemben kis kápolna áll, a Szent Jakab-kápolna, ez volt Ják középkori temploma, mivel a kolostori templomnak nem volt szabad plébániaként is működnie.
A Jáki templom alapítása
Jáknak a dombvidék központi részén a környező települések között elfoglalt helye azt bizonyítja, hogy itt már jóval az apátság alapítása előtt a Ják nemzetség szálláshelye és birtokközpontja állt, mely a környék életében kiemelkedő szerepet játszott.
A Ják nemzetség eredetéről kevés adat áll rendelkezésre. A legújabb kutatások szerint a Csákokkal állhattak rokonságban, illetve abból a nemzetségből szakadhattak ki. Ezt látszik igazolni, hogy a nemzetséget a történelem során több változatban (Ghak, Tyak, Chak stb.) is említik. A Csák nemzetségről azt feltételezik, hogy az Árpád utáni legmagasabb rangú vezértől, Szabolcstól származik. A templom alapítója az 1221 és 1230 között említett Jáki Nagy Márton, az első olyan nemes (nobilis), akit oklevélben is már így említenek. Gazdagságáról és hatalmáról is tanúskodik, hogy birtokainak középpontjában kora egyik legmonumentálisabb templomát kezdte el építtetni, hogy majd nevének és nemzetségének méltó emlékeként évszázadokig álljon és uralkodjon a táj felett.
Az alapítás a stílusjegyek alapján az 1220 körüli évekre keltezhető. Ezt erősíti az az 1325-ben kelt királyi oklevél, melyben Károly Róbert király a vasvárikáptalantól kéri, hogy állapítsa meg, kit illet a jáki monostor patrónusi joga. Ebben az alapítót már a „Nagy” jelzővel (Comes Marthinus Magnus) illeti és külön is megemlíti, hogy ő a Szent György-monostor (monasterium Sancti Georgii Jaak) építtetője. Az oklevélre a 17. században ismeretlen kéz érdekes számítást írt (1651-1214 = 437), melyben az akkor még fellelhető adatok alapján kiszámította, hogy hány éves a monostor.
A monostor apátja már 1223-tól szerepel az oklevelekben és ismert a templom felszentelésének időpontja is: 1256. május 2. A templomot az építtető Szent Györgynek, a bizánci egyház lovagszentjének tiszteletére szenteltette fel, akinek képét a főoltár mögötti falra is felfestették. Mivel a középkori szerzetesi templomokban plébániai funkciókat nem volt szabad ellátni, a falunak 1250 körül külön templomot építettek, ez lett a Szent Jakab-kápolna.
A Jáki templom története
A templom története szorosan kapcsolódik a mellette épült kolostor történetéhez, amiről csak keveset tudunk, bár annyi biztos, hogy többször cserélt gazdát. 1455-ben Elderbach Bertold kapta, majd fia végrendeletileg Bakócz Tamásra hagyta, ezáltal a legutóbbi időkig Bakócz örököseié, az Erdődy családé volt. A kolostor életében sorsdöntő volt az 1532-es esztendő. Ekkor a Kőszeget ostromló török a kolostort is megtámadta, és a templommal együtt súlyosan megrongálta. Ekkor fejezték le a templom elérhető magasságban lévő szobrait is. A török elvonulása után a szerzetesek még valószínűleg visszatértek, de 1562 után már bizonyosan megszűnt minden kolostori élet.
Az elhagyott épületet 1576-ban Szombathely polgárai felgyújtották. A templomot ért károk nem lehettek annyira súlyosak, hiszen helyreállították, majd 1660 és 1666 között Folnay Ferenc apát nagyobb építkezéseket hajtott végre rajta. Erre egy korábbi villámcsapás okozta károk miatt volt szükség. Ekkor bontották le a kolostor egy részét, az apát újjáépíttette a déli falat, és a megrongálódott déli pillérsort négyzetes, durva falpillérekkel pótolta. A leégett famennyezet helyett a két hajóban fiókos dongaboltozatot emeltetett, valamint emeletet húzatott a déli mellékhajó és a sekrestye fölé. Az északi falba barokk ablakokat vágatott. A tornyok 1733 és 1735 között hagymasisakokat kaptak, melyeket 1785-ben egy vihar súlyosan megrongált, ekkor gúla alakú téglasisakokat emeltek rájuk.
A templom utolsó nagyobb átépítésére 1896 és 1904 között Schulek Frigyes tervei alapján került sor. Ennek során a templom eredeti formájának visszaállítására törekedtek, és a kor műemléki elveinek megfelelően indokolatlanul is jelentős átépítéseket végeztek, nem mindig törekedve az eredeti részek megóvására. A díszkapu rossz állapotban levő faragványait kicserélték, a kapu feletti timpanonba új domborművet faragtak. A tornyok eredeti magasságát visszaállították, és a barokk sisakok helyett a zsámbéki templom eredeti kősisakjait másolták át. A sérült falszakaszokat kicserélték, a barokk ablakokat elfalazták, és lebontották a déli hajó emeletét. Az épület külső faragványait felújították, az eredeti faragványok egy részét a budapesti Szépművészeti Múzeumba, más részét Szombathelyre, a Savaria Múzeum kőtárába szállították. 2013-ban 150 millió forintos állami támogatással megújult a templom homlokzati része.
A Jáki templom külső képe
A templom csodálatos módon illik a környező tájba, mesteri elhelyezése miatt már 10–15 km-ről jól látható, mintegy uralja a vidéket. Tömbszerű, zömök sziluettje már messziről felhívja magára a figyelmet. A templomot a déli oldalról körítőfal övezi, rajta a Folnay apát idején (1663-ban) épített díszes kapun léphetünk be a templom területére. A kaput az építtető apát címerei díszítik. A kapun belépve a templom déli oldala magasodik előttünk a polgári személyek bejáratául szolgáló déli kapuval.
A kapu sokkal kisebb, mint a főkapuzat, és díszítésében is messze elmarad tőle, de figyelemre méltóak levéldíszes fonott oszloptörzsei, istenbárányos domborműve és az azt körülvevő sárkánydísz. Itt lehet belépni a templomba. Balra fordulva a templom nyugati oldalánál álló Szent Jakab-kápolnát pillantjuk meg, majd a tornyok vonalát elhagyva elébünk tárul a magyarországi román építészet legnagyobb kincse, a pazar díszítésű főkapu.
A bélletes főkapu látványa első látásra is ámulattal tölti el a szemlélőt, nem véletlenül, hiszen az építőmester úgyszólván minden díszt ide összpontosított. A háromszögű oromzattal lezárt építménybe sokszorosan tagolt, befelé mélyülő kaput tervezett, amely magára a kapura és a szobrokkal díszített homlokfalra oszlik. Mindent elborít a változatos és gazdag díszítés, melyet a geometriai mintákat felhasználó ún. normann díszítőstílus jellemez. A belső rész két figurális dísze a bejárat két oldalát őrző oroszlán – sajnos csak az eredetiek másolatai.
A bejárat feletti timpanonban a két angyal között trónoló Krisztus látható. A kapuépítmény homlokzatán a magyarországi román stílusú szobrászat ékkövei, Krisztus és a 12 apostol lépcsőzetesen emelkedő, oszlopokkal elválasztott karéjos záródású fülkékben álló életnagyságú szobrai. Sajnos csak Krisztus és a mellette álló két apostol feje eredeti, a többi áldozatul esett a török pusztításnak, és később, a barokk korban pótolták őket. Két apostol szobra már csak a tornyok homlokzatára kerülhetett. A kapu két oldalán lévő fülkékben a gyermekét tartó Madonna és az oroszlánnal küzdő Sámson szobrai állnak.
A templom északi oldala kevésbé díszes. A falat hármas féloszlopkötegek díszítik, a főpárkány íveiben pedig állatok, illetve levéldíszek ábrázolásai láthatók. Az utolsó szakaszban a sárkányokon diadalmaskodó hívő ember domborműve látható. A szentélyrész ismét díszesebb. A kétemeletes főapszist a két alacsonyabb mellékapszis fogja közre. Az apszisokat tagoló oszlopok a főapszison levéldíszes, a mellékapszisokon sakktábladíszes főpárkányt tartanak. Az ablakok béleletétkicsi oszlopok és gömbdíszek ékesítik. Az oszlopfőkön növény- és állatalakok, a főapszis ablakain pálcadíszes, illetve fűrészfogas keret látható. A földszinti részt négyes vakárkádos fülkék és bennük szobrok díszítik. A sekrestyét megkerülve jutunk vissza a templom déli oldalára, a déli kapuhoz.
A Jáki templom belseje
A kapun belépve a templom sötétnek tűnik a lőrésszerű ablakok kis mérete miatt, azonban így is feltűnik a háromhajós román kori templombelső hatalmas mérete. A főbejárat fölé belülről az emeletes főúri karzat magasodik, nagy méretei miatt akár külön kápolnaként is szolgálhatott. Az orgona mögötti falon látható a lóhere záródású hármas ülőfülke, ez volt egykor a kegyúr ülőhelye.
A főhajót és a mellékhajót nyolcszögű pillérek választják el egymástól, melyek minden oldalán egy egy oszlop emelkedik. Az oszlopfejeket bimbós, gyöngyös szalaggal szegett növény-, vagy sárkánydíszes oszlopfők ékesítik. A mellékhajókban indákkal, levelekkel gazdagon díszített gyámkövek viselik a boltozat súlyát. Az egykori freskók nyomai a főszentélyben és a toronyaljban láthatók.
Ezek a szentélyben Szent Györgynek a sárkánnyal való harcát, a toronyaljban az alapító Jáki Nagy Mártont és kíséretét, a templom alapítását, az imádkozó alapítót és halálát ábrázolják. A bal oldali mellékszentély oltárán álló Mária-szobor 15. századi, eredetileg a Szent Jakab-kápolna főoltárán állt. Oltárképei 18. századiak, 1705-ből valók. A sekrestyében nyolc 18. századi kép található.
Forrás: https://hu.wikipedia.org/
