A következő történet egy szülőotthonban történt meg.
Az ügyeleten vagyok, amikor csörög a telefonom. A kórházból hívnak:
– Doktor úr, sürgősen jönnie kell! A két császármetszéses terhes asszonynak erős hasi fájdalmai vannak a sebhelyek környékén!
Természetesen azonnal a kórházba siettem, ahol látom a váró kanapéján fekszik egy terhes nő, bőre szürkés és nyögdécsel csendben.
– Mi történt? – kérdezem, és már a húzom is fel a ruhát a hasáról, hogy ellenőrzéseket végezzek rajta. A méhe megdagadt, telt, rendellenes. A magzat testrészeit nem lehet egyértelműen meghatározni. A magzati szívhangok nem tisztán hallhatók – vagy a gyermeknek van lassú szívverése, vagy az anyának túl gyors. Azonnal eszembe jut, hogy ezt a nőt láttam pontosan egy héttel ezelőtt az ügyeleten. És tényleg két császármetszésen esett át eddig.
– A gyomrom fáj – mondja a beteg. – A szomszédos faluba utaztunk, autóval. Az egész család. Valószínűleg túlságosan rázós volt az út, még az autóban elkezdett fájni a gyomrom. És most nincs vizeletem…
– Milyen a vérnyomása? – Kérdem a szülésznőtől. – Száz per hatvan. – Tegye a nőt a hordágyra és irány a műtő! – Hogy hogyan? – értetlenkednek a nővérek. – Hiszen a nő lábon jött be hozzánk! Nem hallották? Hordágy és műtő! Azonnal! – Csattantam fel. – vegyék maguk mellé a férjét segíteni, ha nem bírják!
És mint a forgószél rohanok a legközelebbi telefonhoz:
– Halló! Sebészet? Sürgősen készítsék elő a műtőt! Méhszakadással viszünk oda egy pácienst, a korábbi császár mentén felszakadt a méhe!
Azonnal tárcsáztam a második számot:
– Terhes gondozó? Azonnal adják ki X Y lapjait. Egy héttel ezelőtt volt nálunk. Ne várjanak rám a recepción, mindent vigyenek a műtőbe, lehetőleg azonnal! Én már ott leszek.
Megragadom a korábbi nő korábbi szüléseiről készült dokumentumokat és a hordágy nyomába rohanok.
A műtő felé már vár Vasziljics, megméri a beteg pulzusát, értékeli a helyzetet (a beteg állapotát), és csendesen megkérdezi:
– Mire megyünk a gyermekre vagy az anyára?
Kikerekedett szemmel válaszoltam: – Vasziljics! Milyen gyermek?! Jó ha az anya túléli!
– Értettem – válaszolta, és elhajtott a beteggel a műtőbe. Az orvosi szoba felé veszem az irányt, egy asszisztenssel találkozom:
– Tolja, kezdj el bemosakodni, rögtön jövök! Húsz másodperc múlva bemosakodva, felöltözve állok a műtőasztalnál, kezdjük! Megnyitjuk a nő hasát, nézzük: egy teljesen levált méhlepény teljesen szétszakadt méh sebében A méhlepény alsó széle szilárdan be van ágyazva a hegbe. A hasüregben mintegy ötszáz milliliter sötét vér.
– Oh, Tolja, segíts! Félek! – Suttogtam az asszisztensemnek. – Ne félj! Próbáljuk együtt! – és már húzza is óvatosan, egy ujjal a méhlepény szövetét a seb szélétől. A vérzés nem fokozódik.
– A vérzés már elállt! Munkára! – nyugtatott. És elkezdtünk dolgozni. Eltávolítottuk a méhlepényt, anélkül, hogy megérintettük volna az alsó szélét, megnyitottuk a magzatburkot, és kivettük a teljesen falfehér, babát, aki nem mutatott semmilyen életjelet.
– Sajnos nem voltunk elég gyorsak… – mondta sebészem. – Minden kifolyt a köldökzsinóron keresztül. – Vasziljics, nézd meg te is, lehet itt még valamit is tenni? Hiszen te vagy a varázsló! mondtam könnybe lábadt szemekkel, és átadtam az élettelen testet a szülésznő kezébe.
A közelünkben egy teljesen elképedt fiatal újszülöttgyógyász állt.
Átadva a testet, folytattuk a műtétet. Előttünk volt még egy bonyolult exstirpáció. És tíz percnyi kemény munka után, amikor az erek már rendben voltak, és a méhet is helyreállítottuk, valamiféle halk hang ütötte meg a fülünket, mintha egy macska, vagy, mintha…
De a hang egyre erősebb lett, és egy gyermek magabiztos sírjává vált. – Tényleg újjáéledt? – Meglepődtünk! – Vasziljics, a baba sír!
Vasziljics elégedett mosollyal konstatálva a műtő közepén:
– Nem te mondtad az imént, hogy varázsló vagyok? Könnyedén és feldobva fejeztük be a műtétet. Egy méhrepedéses esetnél mind az anya, mind a gyermek megmentése sikerült!
Ez a siker csak többek emberfeletti munkáját dicséri!
