Az utóbbi években egy olyan tendencia figyelhető meg, hogy a kisgyermekek már szinte pelenkás korukban megtanulják, hogyan kell írni és olvasni. Sok szülő tanítja a gyermekét már két éves kora előtt arra, amit maguk is csak öt éves koruk után sajátítottak el.
De ez nem hat károsan a gyermek fejlődésére? Mennyire helyes ez a fajta megközelítés a gyermekek nevelésére és az oktatása szempontjából?
A Ketkes szerkesztősége úgy döntött, hogy ez a kérdéskör megéri, hogy jobban elmélyedjünk benne. Ezért megkérdeztük Tatjána Vlagyimirovna Csernigovszkaját, a Szentpétervári Állami Egyetem pszicholingvisztikával és neurobiológiával foglalkozó professzorát, kikértük tanácsait, mit gondol ő erről. És azt kell mondjuk, teljességgel egyet kell értenünk vele!
Hogyan tanítsuk helyesen gyermekünket?
A modern szülők arra törekszenek, hogy gyermekeik fejébe a lehető leghamarabb, minél több tudást gyömöszöljenek bele. Emellett pedig őszintén hiszik, hogy ez a legjobb módszer a gyermek felnevelésére. Tatjána Csernigovszkaja azonban úgy véli, hogy nem az a legfontosabb, hogy minél több információval tömjük tele a gyermek fejét, hanem hogy a már meglévőket a lehető leghatékonyabban hívjuk elő, tornáztassuk az agyat, azaz a gyermek használja az agyát. És minden körülmény között ez legyen a célunk.
A professzor szavait idézve: „A gyermekek számára nagyon fontos, hogy elkezdjenek tanulni, amikor annak eljön az ideje. De a fő probléma az a mostani világban, hogy a szülők saját becsvágyukat a gyermekekkel fizettetik meg. Mondják nekem a szülők büszkén: „Az én fiam még csak két éves, de már olvasni tanítom!”. Én meg válaszolom rá: „Mit mondhatnék, jó nagy buta vagy!” Miért, kinek jó ez? Egy gyermek két éves korában még egyáltalán nem alkalmas még erre. Az agya egyszerűen nem elég fejlett még hozzá. Persze, ha forszírozzuk, olvasni fog, sőt, még az is lehet, hogy írni is, de ez egy másik kérdést vet fel.”
Igazából kinek van erre szüksége? A gyermeknek, vagy a szülőnek? Mert a gyermek számára mindennek a megfelelő időben kell bekövetkeznie, nem előbb, és nem is később. Először a játék a mackóval, a képeskönyvek, és csak ezután az olvasás. Ebből is látszik, hogy erre igazából a szülőknek van szüksége, és nem a gyermeknek, hogy tudniillik eldicsekedhessenek a ténnyel, hogy az ő gyermekük már két éves korában tud olvasni. A gyermekek agyát kell és szükséges fejleszteni, dolgoztatni, de ez nem jelenti azt, hogy olyan tudással, információkkal terheljük túl, amiket teljességgel nem tudnak elsajátítani.
Tatjána Csernigovszkaja az alábbiakban ad néhány tippet arról, hogyan kell dolgoztatni a gyermekek agyát, mit és hogyan kell nekik megtanítani, továbbá mire érdemes figyelni nevelésükkor.
1. A finom motoros képességek
Nagyon fontos, hogy kellő figyelmet fordítsunk a gyermekünk finom motoros képességének fejlesztésére. Ez a gyermek számára azt jelenti, hogy alkot valamit gyurmából, ollóval kivágja a mintákat, hogy gyöngyöt fűz, vagy más egyéb apróságokat válogat. Ha a gyermek ezt nem teszi meg, akkor a finom motoros képességei fejletlenek lesznek, vagy legrosszabb esetben ki sem alakulnak. És ekkor jelentkeznek a problémák a beszéd funkcióval.
Ez sokkal fontosabb, mint az, hogy a kora gyermekkorban az olvasást erőltessük, tanítsuk meg neki. Ha a szülő nem fejleszti ki a gyermek finom motoros képességeit, akkor később ne tegyen panaszt, hogy annak agya nem megfelelően működik.
2. A zene
A modern idegtudományok azt kutatják, hogy hogyan viselkedik az agyunk, miközben zenét hallgatunk. Ma már tudjuk, hogy a zene hatása a gyermekre, különösen a kora gyermekkorban nagyon jótékonyan befolyásolja az agy ideghálózatának szerkezetét és minőségét.
A professzor azt mondja: „Amikor a gyermek zenét tanul, hozzászokik figyelni az apró részletekre is, tudniillik, hogy megkülönböztesse a különböző hangokat illetve azok időtartamát. És éppen ekkor alakul ki az agyában az a finom idegi háló, amire annyira nagy szüksége lesz.”
3. A folyamatos foglalkoz(tat)ás
Az agynak mindig valamit kell tennie, nem hagyhatjuk, hogy ellustuljon. Ezt könnyedén megérthetjük a következő hasonlattal: ha fél évet fekszünk a kanapén, utána nagyon kellemetlen, nehéz lesz felkelni. Tehát amennyiben az agynak nincs meg az egészséges terhelése, akkor nem fejlődik, sőt visszafejlődik.
Tatjána Csernigovszkaja szerint: „Nem lehet minden ember ezen a bolygónkon egy zseni. Továbbá, ha a gyermek rossz géneket örököl, akkor azzal semmit se lehet már utólag tenni. De még ha a gének kiválóak is, önmagában az sem elég. A nagymamától kaphat ugyan egy híres és nagyszerű Steinway zongorát, de azon meg is kell tanulni játszani. Hasonlóképpen működik az agyunk, eme csodálatos szervünk is. ha nem dolgoztatjuk, foglalkoztatjuk, fejlesztjük, egyszerűen elhal, meghal.”
4. Lányok és fiúk
A lányokat és a fiúkat különböző módon kell foglalkoztatni és nevelni. A fiúk aktívabbak és energikusabbak, ezt az energiát semmilyen módon nem lehet visszatartani, viszont egy helyes, békés irányba kell terelni. A maximális hatás elérése érdekében aktív tevékenységeket, programokat kell bevonni a foglalkozásokba. A fiúk szeretnek valódi problémákat megoldani, versenyeken részt venni. Több aktív tevékenység, kevesebb írásbeli feladat, amik lehetőleg rövidek legyenek.
A lányok szeretnek egy csoportban tevékenykedni, szükségük van a kapcsolatokra. Gyakori hiba, de nem szabad a lányokat óvni, megvédeni a hibáktól, kudarcoktól. Inkább érje csalódás, essen le, legközelebb megtanulja és megbirkózik a problémával. A lányoknak továbbá állandó emocionális közegre van szükségük, és egy olyan környezetre, ami fényes, színes.
5. A szünetek
Nem szabad azért megbüntetni a gyermeket, mert elfelejtett valamit, figyelmetlen vagy éppen elalszik. A szünetek, pihenők nagyon fontosak az „anyag” elsajátításában. Ezek a pihenők lehetővé teszik az agynak, hogy rendezze az új információkat, helyesen tárolja el azokat. Ha valamit nagyon sürgősen meg kell tanulnod, akkor a legjobb, amit tehetsz, hogy elolvasod az anyagot és gyorsan lefekszel aludni. Az agy fő munkája ugyanis az alvás alatt megy végbe.
Ha minden egyes gyermeket egyedileg közelítünk meg, individuumként tekintünk rá a vele való foglalkozás alatt, akkor még a bukdácsolókat is lehet motiválni, illetve érdeklődésüket felkelteni.
Minden szülő tudja, mi a legjobb a gyermeke számára, és mindenki kiválaszthatja a neveléshez való legjobb módszert. Ugyanakkor érdemes és kell is hallgatni arra, amit a szakértők mondanak, és figyelni, értékelni, fejleszteni magunkat is, nemcsak gyermekünket. És feltenni az örök kérdést: Talán olyan dolgokat tanítok, taníttatok meg a gyermekemmel, amikre nem neki, hanem ez én hiúságomnak van szüksége?
Neked mi a véleményed erről? Írd meg nekünk észrevételeidet a kommentrovatban!
