és ehhez kapcsolódik a gondolatom amit szeretnék itt megosztani önökkel, Veletek:
ma reggel leültem mama ágya mellé, és néztem ahogy aludt, 89 évesen még kissé meggörnyedt háttal ballagott be a kertből a kis csapáson, kezében a kiskapa, sokszor eszembe jut, vajon én meddig fogom bírni, sosem mondta hogy fáradt, hiszen imádta csinálni, ezt láttam tőlük, ebbe nevelkedtem, de én sokszor elkeseredtem, mikor nem sikerült a kertbe megtermelni a zöldségeket, pedig hűségesen, kapáltam, kötöztem, permeteztem, olyankor mindig azt mondta, tudod gyerekem ilyen a paraszt ember élete, egyszer hopp, máskor kopp, ami nem terem idén, majd lesz jövőre, ami nem termett meg itt, megtermett máshol, milyen igaza volt!
Tavaly rengeteg gyümölcs termett, mindent elraktam befőttnek, lekvárnak, került a fagyasztóba, csalamádénak stb, most szinte semmi gyümölcsöm nincs, és milyen jó, hogy ott sorakozik a kamrába a meggy és cseresznyebefőtt, idén nem is láttam cseresznyét, de mostmár felnőtt fejjel tudom, hogy a kert mindig ad valami kincset, kapor sok volt tavasszal, ment is az üvegbe ecetes lébe, a zöldbab most gyönyörű, már meg is van a menü mára, zöldbableves lesz, és jostám is lett egy kicsi, összerottyantom dzsemnek és már megy is a palacsintába, mára is megvan az ebéd!
Most már azt is tudom, hogy hiába nézem tavasszal a csodás virággal teli fákat, az még nem jelenti azt, hogy lesz gyümölcs is, ilyenkor mindig eszembe jut amit drága nagyapám mondott mindig, tudod kislányom,a természet az úr, mi csak a szolgái vagyunk! Milyen igaza volt! Köszönöm hogy felneveltetek! Csodaszép napot kívánunk mindenkinek!
Zsuzsanna Miszlai gondolatai!
Kapor üveges ecetbe:
Egy befőttes üveget teletömök feldarabolt kaporral, gusztára, és felöntöm nyakig 10 %-os ecettel, lezárom megy a polcra, ennyi. Levesbe, főzelékbe veszek ki belőle, finom, jól átjárja az ecet a kaprot, picit veszít a színéből ha sokáig áll, de az nem változtat az izén, így a legjobb eltenni szerintem, nekem összefonnyad ha kiveszem a fagyóból de így nem.
Mirákné: – Igen. Egyszer kopp…. és így tovább. És nézem a vidéki kerteket tele van gazzal, kővel és arra gondolok, hogy ennyire azért nem lehetnek lusták az emberek hogy azt a kis max paradicsomot, paprikát, új hagymát ne termelnèk meg maguknak. „Kislányom ha van krumpli, hagyma, kis kolbász, paszuj addig nem èhezünk”. A Nagyszülők nagyon bölcs emberek voltak!
