Sokszor nem gondoljuk át, hogy mit akarunk mondani. Ehhez magas fokú önkontroll szükséges: mindig mértékletesnek vagy mértéktartónak kell maradnunk, nem szabad, hogy figyelmünk elterelődjön a témáról és az emberről, akivel beszélgetünk. Igen, ez pokolian nehéz!
Ennek a történetnek köszönhetően sok mindent megértettem. Biztos vagyok benne, hogy ez hasznodra válik, függetlenül attól, hány éves is vagy jelenleg.
Hogyan tanuljunk meg gondolkodni
«Ez több mint 20 évvel ezelőtt történt meg velem, de a mai napig is emlékszem az összes részletre… 5. osztályos koromban a tanár néhány tubus fogkrémet és borotvahabot hozott be órára.
Lecsavarta a fogkrémes tubusok kupakját, levette borotva hab tetejét és megengedte, hogy tartalmukat kinyomjuk az iskolapadra. Az osztálytársaim először gyanúsnak találták az ötletet, aztán… Elkezdődött az őrület! Amikor a tubusok kiürültek, a tanár mindenkit nyugalomra intett és visszaültetett a helyére.
Aztán olyasmi történt, amire mi gyerekek, egyáltalán nem számítottunk! A tanár azt mondta:
„Akkor most meg lehet kezdeni visszatölteni a tubusokba azok tartalmát.”.
Elnevettük magunkat-, hiszen ez teljesen lehetetlen! „Előbb gondolkodj, aztán szólalj meg!
Hiszen a szavakat sem lehet visszavonni, ahogy a fogkrémet sem lehet visszaszívni a tubusba…”- mondta a tanár. Ezt az estet egy életen át megjegyeztem, úgy beleivódott az agyamba, mint a rágógumi, ami beleragad a gyerek hajába.»
Gondolkodni, beszélni, cselekedni, – pontosan ezt a sorrendet kell betartani, ha az életed folyamán el akarod kerülni a súlyos hibákat és a rossz döntéseket. Érdemes erre emlékezni!
