62 évesen, 35 év házasság után elválunk, mert a férjem úgy érzi, ő ezt már nem bírja tovább

35 vagyunk házasok, és most válunk. A férjem 68 éves, én 62 vagyok, azt hittem, hogy egy boldog család vagyunk. Ünnepek idején a gyerekeink nálunk voltak, a családjukkal.

A férjem úgy döntött, hogy elmegy vidékre a szülei sírjához és meglátogatja a nővéreit is, mivel volt néhány szabadnapja. Egy hét múlva visszatért, majd bejelentette, hogy válni akar mert nem tud így élni tovább.

Később megtudtam, hogy egy nővel beszélgetett az interneten, ezzel a nővel már volt kapcsolata 40 évvel ezelőtt, még mielőtt mi megismertük egymást. A nő abban a faluban lakik ahol a férjem testvérei, ezért is ment a férjem a testvéreit meglátogatni és közben vele is találkozott.

Három napot töltöttek együtt. A nő özvegy, a férjem pedig elpanaszolta neki, hogy milyen rosszul érzi magát a családban mert senkinek nincs szüksége rá. A nő meggyőzte arról, hogy adjon fel mindent és költözzön oda hozzá, neki van egy 4 szobás háza, ahol elférnek.

Nagyon nehéz nekem, megalázóan viselkedik velem a férjem, nem is értem hogy tehet tönkre egy 67 éves nő egy családot. A férjem beteges, szüksége van kezelésre és vigyáznia kell magára, de ő vakon bízik a másik nőben. Mindent felrúg amit együtt felépítettünk. A felnőtt gyerekeink nem értik, mi történt az apjukkal.

Amikor megkértem őt arra, hogy gondolja meg magát, azt válaszolta, hogy úgy élünk mint két idegen és ő már nem tudja ezt így tovább folytatni. Külön éljük tovább az életünket. Nehéz 62 évesen egyedül maradni, együtt éltünk 35 évet, de ő most elment, magányosan kell folytatnom az életem.


Népszerűsíteni akarom a honlapomat, ezért élek a lehetőséggel és új cikket publikálok itt!