Amikor a húgommal beszélgettem a gyermekkorunkról, akkor minden butaság eszünkbe jutott, amiket innen onnan hallottunk, a családban vagy az utcán.
Akik 2000 után születtek azoknak nem hiszem, hogy vannak ilyen emlékeik, de mi jót nevetünk a régmúlt dolgokon. Milyen szép is volt akkor, mindent játékként fogtunk fel, nem foglalkoztunk az anyagi dolgokkal, az sem érdekelt mit mondanak mások, csak a szülőkre hallgattunk, vagy rájuk sem mindig.
Sokszor hallottuk ezeket gyerekkorunkban
- Ne kiabálj, mert fájni fog a torkod.
- Ne szaladj, mert elesel.
- Hozzám ne gyere sírva, mert megverlek.
- Olyat kapsz, hogy elszáll a fejed.
- Mit ordítsz, mint aki megveszett?
- Ne igyál már annyi vizet, mert béka nő a hasadba.
- Mindjárt kapsz tőlem egy pofont, hogy legyen miért sírnod.
- Te nem gondolkodsz mielőtt beszélsz?
- Miért nézel úgy rám, mint a harmadik fogásra.
- Ne hazudj, mert megnő az orrod.
- Ne nyávogj már ennyit.
- Ne ülj már ott, mert kivisz a huzat.
- Úgy kell neked, ha nem tudsz egy helyben ülni.
- Ne játssz a tűzzel, mert bepisilsz éjjel.
- Ha még egyszer grimaszolsz, úgy maradsz.
- Ha nem ülsz egyenesen, púpos lesz a hátad.
- Ha elkaplak, hogy ráteszed a kezed valamire, anélkül fogsz maradni.
- Van nekem tűm, a te mellényedhez.
- Maradj a helyeden, mert földhöz csaplak.
- Miért nézel úgy rám, mint borjú az új kapura?
- Megsavanyodott a jódolgod.
- Olyat kapsz, hogy a falhoz ragadsz.
- Ne grimaszolj rám.
- Maradj a helyeden, mert kapsz.
- Ne halljam a szád.
Az idő telik, az emlékekből nosztalgia lesz. Valamikor elolvasom a gyerekeimnek ezeket az összegyűjtött mondatokat. Biztos vagyok benne, hogy jókat fogunk nevetni, ezeken a dolgokon és megkérdezik majd tőlem azt, hogy beszéltek akkoriban a felnőttek ilyen agresszívan. Nem tudom mit fogok erre válaszolni azon kívül, hogy azok az idők ilyenek voltak.
Nektek milyen gyermekkori emlékeitek vannak?
