Nemrégiben utaztam a villamoson, még csak rövid ideje éltem Hollandiában. Egy idős bácsi meglátott és átadta a helyét. Nagyon szégyelltem magam, hiszen sokkal fiatalabb vagyok nála, ezért nem is akartam elfogadni. A bácsi rám mosolygott és csak annyit mondott: „Ülj le fiam, látom a kezeiden, hogy te ma dolgoztál, én csak sétálgattam, nem volt miben elfáradnom. ”
Nagyon meghatott a bácsi viselkedése, főleg az, hogy vannak még emberek, akik felismerik, hogy egy fiatal is lehet fáradt, ő is dolgozik és fájhatnak a lábai…
A képet és a történetet Teleki Károly olvasónk küldte be, köszönjük szépen! Neked is van hasonló történeted? Küld el nekünk még ma!
