Anyuci, ide fekszel mellém? Ön ugyanolyan gyakran hallja ezt a kérést, mint én? A gyerekek azért akarnak minden este mellém bújni, mert szeretik velem tölteni az időt. Ez az én új kedvenc kifejezésem. Miért? Hadd meséljem el önöknek.
A gyerekeink 10,7,6 és 4 évesek. Tudják, hogy mit kér a hét éves kisfiam, amikor esténként ágyba teszem „Anyu ide fekszel mellém?” És szomorúan gondolok arra, hogy a legtöbb estén mit is szoktam válaszolni: „Csak egy pillanatra tudok melléd bújni, kicsim. Csak meg kell néznem, hogy a testvéreid lefeküdtek-e. Pillanat, csak rendet kell csinálnom a konyhában. Még be kell fejeznem azt a munkát, amit a munkahelyemről hazahoztam. Apu és én vacsorázni szeretnénk”. Sajnos, mindenki ugyanazt mondja, függetlenül a tényektől: „Egy pillanat. Csak van valami fontos dolgom.”
Tudom, tudom, senki sem fekhet egész éjszaka a gyerekek mellet. Bár a gyerekek, mint minden gyerek ezt szeretné. Úgy gondoljuk, ha a „kisujjunkat nyújtjuk, akkor az egész karunk kell” ha csak 5 percig fekszünk velük, akkor ők 20-at szeretnének. És ha 20 percig velük vagyunk, a gyerekek 40 percet kérnek.
Tudják mit? Néhány éve egy családi ismerősünk, meghalt álmában. Egy héttel később egy másik városban egy hét éves kisfiú hirtelen meghalt, miközben az udvaron játszott. Nehéz nekem erről írni, mesélni és még rágondolni is.
Manapság, amimkor a kisfiam azt kéri, hogy „Anyu feküdj ide mellém” – ez a legjobb dolog, ami esténként történhet velem. Mert ilyenkor olyanokat hallok, amiket máskor nem mond el a hétéves gyerek az édesanyjának.
„… azt mondta nekem, hogy milyen aranyos voltam ma. Minek mondanak ilyet. Igaz, Anyu?
„Ma matematika dolgozatot írtunk, csillagos ötöst kaptam!! Látod anyu, felkészültem és megcsináltam!”
„Hiányzik a kutyánk. Mit gondolsz, mikor lesz újra kutyusunk?”
„Anyu emlékszel azt mondtad nekem, hogy verseny közben segítsek a kisöcsémnek, ha elfárad. Segítettem. Mögötte futottam, ahogy apu mondta. Én még bíztattam is, hogy meg tudja csinálni. Azt mondta, hogy a futástól megfájdult a hasa, erre én azt mondtam neki, ha akar fusson lassabban, és én mellette maradok, még akkor is ha nagyon lassan fog futni, NAGYON UNALMAS volt anyu!”
Mindig így lesz, ha elhalasztjuk a más irányú elfoglaltságainkat. Mindig ez fog történni, ha megfeledkezünk arról, amit akartunk, vagy kellett volna csinálni.
A nagymamám azt mondta, hogy addig örülj, amíg a gyerekeknek szükségük van rád. Azt is mondta még, hogy nem érti, hogy néhányan miért szülnek gyereket, ha nem szeretnének együtt lenni velük. Azt is mondta, hogy örömére szolgált felnevelni a gyerekeit és tudja, hogy én is ilyen leszek.
A szüleim és a férjem szülei mindig emlékeztetnek arra, hogy egyszer eljön majd az az idő, amikor a gyerekek már nem akarnak annyi időt együtt tölteni velünk. Ez gondolat megrémiszt engem!
De ennek nem ma van a napja! Ma, amikor lefektetem a gyerekeimet és megkérdeznek erről, akkor mind négynek el fogom énekelni a kedvenc dalukat.
Ha csak 10 perccel is meghosszabbítjuk az esténket, még akkor is, ha már türelmünk határán is vagyunk és teljesen kimerültünk, akkor lesz további 10 percünk, amit örömmel tölthetünk el a gyerekeinkkel. Hallgassuk meg őket, bátorítsuk őket és mondjuk azt nekik: ”MA, ÉPPEN ITT ÉS MOST, TE VAGY A LEGFONTOSABB A SZÁMOMRA”.
És tudják mit?
10 év múlva, amikor fiam már 17 éves lesz, és azt fogom kérni tőle, hogy üljön le MELLÉM egy pár percre… akkor egészen biztos, hogy le fog ülni mellém…
