Egy napon az anyuka úgy döntött, jó lenne egy kicsit kimozdulni, már 10 hónapos a babája, miután sétálnak egyet, beülnek egy kávézóba és végre megiszik egy kávét ahogy régen.
Elsétált a kedvenc kávézójába, kért egy kávét és egy kis süteményt, majd leült, a gyermekét az ölébe vette és ringatta. Figyelte az embereket és örült a pillanatnak, nagyon szereti a gyermekét, de jó volt végre egy kicsit kimozdulni otthonról. A mellettük lévő asztalnál egy család ült a kamasz fiúkkal.
A baba azonban nyűgös lett, elkezdett sírni. Ringatta, nyugtatta, de a gyermek egyre hangosabban sírt. Ekkor a kamasz fiú odaszólt neki: Jó lenne, ha valahogy elhallgattatnád, nem azért jöttünk ide, hogy az üvöltését hallgassuk! Ha nem tudod elhallgattatni, inkább menj innen.
Az anya szóhoz sem jutott, elpirult, majd felállt, készülődött hazamenni. Ekkor a kamasz fiú édesapja rászólt a fiára: Mit gondolsz te milyen voltál kiskorodban? Éjjel – nappal üvöltöttél, a szomszédok csak a te hangodat hallották! Menj oda a hölgyhöz és kérj elnézést!
A fiú pironkodva odament az anyukához és elnézést kért tőle, majd hozott neki még egy kávét. A baba hamarosan megnyugodott, az édesanyja örömmel megitta a kávéját és megtanulta, hogy nem szabad megsértődnie minden rosszindulatú megjegyzésen.
