Meghalt egy szörfös a Balatonban – Zoltán olyan hozzászólást írt a hírhez, amelyre minden szülő felkapja a fejét

Egy szomorú hír kapcsán olvastuk a 444.hu cikk alatt megjelenő hozzászólásokat, ahol aztán Tóth Zoltán nevű kommentelő hozzászólására lettünk figyelmesek. Úgy gondoltuk, ezt az értékes hozzászólást mindenképpen megmentjük az utókornak, és megmutatjuk az olvasóinknak is.

A hozzászólás változtatás nélkül közöljük, és kérünk benneteket, figyelmes olvassátok el Zoltán tanácsait, mert sosem tudhatjuk, mikor lesz rá szükségünk

Tóth Zoltán (TZ)
Együttérzésem az elhunyt családtagjaival, ismerőseivel, szomorú tragédia az ilyen, fogadják őszinte részvétemet.

Egyúttal szeretném figyelmeztetni a vízparton hűsölőket és sportolókat a fokozottab körültekintésre. (Egy másik, hasonló hírre is reflektálva – https://24.hu/elet-stilus/2… ) szeretném felhívni a figyelmet néhány fontos, mégis alig ismert tudnivalóra.

Az általánosan ismert szabályok mellett (ki, mikor, milyen vízben úszhat) legalább annyira fontos, hogy a vízben (vízparton) hűsölők odafigyeljenek egymásra, ez fokozottan érvényes a gyerekek esetében, és már a legelső gyanújeleknél inkább azonnal reagáljanak.

Idézek egy cikkből, mely egy tanulságos eset feldolgozásán át okítja az olvasókat (http://mariovittone.com/201… – részletek, szabadfordításban):

Az új kapitány a fedélzetről vetette magát a vízbe, teljesen felöltözve, és sebesen úszni kezdett. Egy korábbi vizimentő volt, aki a szemét végig a bajbajutotton tartotta amint egyenesen közeledett egy pár felé, akik a lehorgonyzott horgászhajójuk és a strand között úsztak. “Úgy vélem, azt hiszi, hogy te fuldokolsz” mondta a férj a felesége felé. Épp egymásra fröcskölték a vizet, és a feleség visongott, de mindketten a nyakig érő vízben álltak. “Rendben vagyunk, mit művel?” kérdezte a nő picit neheztelve. “Rendben vagyunk!” kiáltotta a férj, kiemelkedve, de a kapitány csak rendületlenül úszott tovább egyenesen. “Félre!” ordította, miközben kettejük között továbbsprintelt. Közvetlenül mögöttük, 3 méternél nem távolabb a kilenc éves lányuk fuldoklott. Már biztonságban a kapitány karjaiban a víz színe fölött a kislány könnyrefakadt: “Apa!”

Honnan tudta ez a kapitány – 18 méterről – amit az apa nem vett észre 3 méternyiről? A fuldoklás nem egy látványos, vizetcsapkodó, segítségért kiabáló esemény, melyet a többség észrevehet. A kapitány szakértők és a tapasztalatai által volt kiképezve ennek észlelésére. Másrészt az apuka a tévében szerzett ismereteire támaszkodott. […] Amíg el nem sírta magát a kimentett kislány, hogy “Apa!”, addig egy hangot sem adott. Mint a Parti Őrség vizimentője, nem is csodálkoztam a történeten. A vízbefulladás majdnem mindig egy csendes, észrevétlen esemény. A vízben vergődés, csapkodás, kiabálás, mint drámai elemek (tévé) követése nyomán arra figyelünk, azt keressük, ami a valódi életben rendkívül ritkán tapasztalható, nem jellemző.

[MOST JÖN A LÉNYEG!]

A ritka kivételektől eltekintve a fuldokló pszichológiailag képtelen a segítségkérésre. A légzőrendszer a légzésre szolgál eredendően. A beszéd másodlagos, mellékesebb funkció. A légzésnek teljesnek kell lennie, mielőtt beszélünk.
A fuldoklók szája viszont lemerül a víz színe alá, majd afelé emelkedik. A szájuk nincs elég ideig a víz színe fölött ahhoz, hogy kilélegezzenek, belélegezzenek, majd segítségért kiálltsanak. Amikor egy fuldokló szája a víz színe fölé ér, gyorsan kilélegzik, majd belélegzik, mielőtt ismét visszamerül.
A fuldoklók nem tudnak kiemelkedni, hogy segítséget hívjanak. A természetes ösztönük arra kényszeríti őket, hogy oldalra kinyújtott karjaikat tolják le a viz színén. Ez teszi lehetővé, hogy felemelve a testüket a szájuk ismét a víz színe fölé kerülhessen a lélegzetvételért.

A fuldoklás ösztönös reakciói okán a fuldoklók nem képesek önmaguk karmozgását kontrollálni. Pszichológiailag a fuldoklók, akik küzdenek a vízfelszínen maradásért nem tudják egyszerre megállítani a merülést és ezzel egyidejűleg kiemelkedni segítségért, a megmentőik felé mozogni, vagy elérni a mentőeszközöket.
A kezdetektől a végéig a fuldoklásra adott ösztönös válasz nyomán az emberek teste függőleges helyzetet vesz fel, bármiféle segítő rúgkapálódzás nélkül. Amennyiben nem menti ki egy segélynyújtó, a küszködésük kizárólag a vízszínen maradásért korlátozódik, mielőtt (20-60 másodperc múlva) végleg elmerülnek.

Ez nem azt jelenti, hogy aki segítségért kiabál vagy szitkozódik, az nem lehet bajban – ők a víztől való szorongásukkal szembesülnek. Ez nem mindig előzi meg az ösztönös fuldokást, és nem is tart sokáig – de szemben a valódi fuldoklással, ezen érintettek képesek továbbra is közreműködni a kimentésükben. Megtudják ragadni a mentőkötelet, mentőövet, stb…

Figyeljék az alábbi jeleket a vízben fuldoklás észlelésére:

– a fej hátraszegve a vízben, száj a vízszínen;
– a fej hátraszegve, száj nyítva;
– üveges szemek, üres tekintet, képtelen fókuszálni;
– szemek csukva;
– haj az arcon illetve a szemeken;
– nem használja a lábakat – függőleges testhelyzet;
– szapora, kapkodó lélegzés, zihálás;
– próbálkozás az úszásra egy kifejezett irányba, bármiféle haladás nélkül;
– próbálkozás a hátrafordulásra;
– kísérlet egy láthatatlan létra megmászására.

Időnként a legáltalánosabb jele, hogy valaki fuldokol az, hogy pont nem úgy néz ki, mint aki fuldokolna. Úgy tűnhet, mintha csak taposnák a vizet, miközben felfelé bámulnak. Mi nyugtathat meg? Kérdezzük őket: “Rendben van?” Amennyiben képes könnyedén válaszolni – úgy valószínüleg tényeg nincs ok az aggodalomra. Amennyiben üres tekintettel fordulna felénk, még 30 másodpercünk maradt, hogy elérhessük. Szülőknek: a vízben játszadozó gyerek zajt kelt, amennyiben elcsendesülnek, menjenek/forduljanak oda, és derítsék ki, miért.

Ui.: még két cikket ajánlok kiegészítésül (angol nyelven – https://edition.cnn.com/201… + https://eu.gosanangelo.com/… ), de természetesen a legkézenfekvőbb megoldás az, ha mindenki igyekszik a saját környezetében kapcsolatba lépni képzett vizimentő-elsősegélynyújtókkal, mentődolgozókkal, hogy szakszerű ismereteket szerezhessen.

Ez egy hasznos link lehet mindenki számára: https://kenuklub.files.word… (Megjegyzem, olvasni könnyebb, mint megcsinálni, tehát javasolt a szakszerű gyakorlás hozzá. Volt szerencsém ilyen képzésen barátilag részt venni, és kipróbálhattam magam is, azt kell mondjam, hobbiszerűen, de rendszeres úszóként majd besz@rtam, amíg pár méterre elvontattam magammal egy felnőttet.)

VIGYÁZZANAK EGYMÁSRA!

Tóth Zoltán


Népszerűsíteni akarom a honlapomat, ezért élek a lehetőséggel és új cikket publikálok itt!