Mi az a napini, és hogyan termeszthetsz te is belőle a kertedben?

Ha érdeklődsz az olasz konyha iránt, akkor a napini neve ismerős lehet számodra. A napini a káposztafélék családjának tagja, és leginkább egy kisméretű, leveles brokkolihoz lehetne hasonlítani, apró, sárga virágokkal. De mi a helyzet a napinival? Mielőtt túlságosan kuszává válna a sok ismeretlen növénynév, tisztázzuk, hogy mit is takar valójában.

Mi az a napini?

A napini megértéséhez először is meg kell vizsgálnunk a fodros (vagy leveles) kelt. A fodros kel a káposztafélék családjába tartozik, ahogy többek között a brokkoli, a bimbós kel, a káposzta és a karfiol is. A káposztafélék családjának tagjait általában egy elsődleges jellegzetességük miatt szokás termeszteni, legyen szó itt a gyökerekről, a levelekről, vagy az ehető szárakról. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezen növények más részei nem használhatóak fel gasztronómiai (vagy egyéb) célokra.

A fodros kel is ilyen – elsősorban levelei miatt termesztjük, de más részei is hasznosak lehetnek. Amikor a fodros kel virágzani kezd, azt „felmagzásként” szokás emlegetni, és a gazdák általában nem örülnek neki, mert a szüretelésre szánt levelek ilyenkor keserűvé válnak. A kelnél azonban más a helyzet. Felmagzáskor a szárak, a virágok és a levelek lédússá és ízletessé válnak – ebben az állapotában nevezzük a kelt napininek.

Hogyan kell napinit termeszteni

Most, hogy már tudjuk, mi az a napini, tudjuk azt is, hogy kelt kell termeszteni, hogy hozzájuthassunk. Azonban míg a legtöbb kelfajta képes napini „állapotba” kerülni, vannak olyan változatok, amelyeket kifejezetten erre a célra nemesítettek. Ilyen például a Russo-Siberian kel (Brassica napus – nem összetévesztendő a repcével), illetve a vadkáposzta (Brassica oleracea) is. A Russo-Siberian kel -23°C-ig hidegtűrő, ezért ősszel szokás elültetni, hogy az áttelelés után lédús, vastag virágszárakat növeszthessenek.

A tél leköszönése után, amikor a napok hosszabbá válnak 12 óránál, megindul a „napini-folyamat”. A területtől függően a napini márciustól a tavasz végéig vagy akár kora nyárig is jelen van. Ezt az időtartományt az adott kelfajta is befolyásolja. A kelek napininek való termesztésekor a magvakat nyár végén vagy kora ősszel vessük el. Az elszórt magokat nagyjából 120 mm talajjal takarjuk be. Ügyeljünk rá, hogy a bemagozott terület mindig nyirkos maradjon, és azonnal csapjunk le minden szál gyomra, ami megjelenik rajta. Ahogy azt fent említettük, a napini általában márciustól szüretelhető (de ez a fajtától és az éghajlattól is függ).

Mire jó egyáltalán a napini?

Szóval megmagyaráztuk, hogy a napini valójában a kel felmagzott formájában, és hogy mikortól érdemes szüretelni. A kérdés már csak az, hogy egyáltalán miért érdemes foglalkozni ezzel. A napiniról érdemes tudni, hogy rengeteg tápanyagot tartalmaz, köztük kalciumot és akár egy egész napnyi ajánlott adag A-, C- és E-vitamin bevihető vele a szervezetbe. A káposzták virágait is szokás néha napininek hívni, és habár a káposztafélék ősszel megjelenő virágai általában szintén ehetők, a napini valójában a kel virágbimbóinak neve.

A napinit nem muszáj túl sok extrával együtt elkészíteni. Némi sauté egy kevés olívaolajban, fokhagymában, sóban és borsban bőven elegendő, esetleg némi frissen facsart citromlével megbolondítva – ennyi! A feldarabolt napinit persze hozzáadhatjuk salátákhoz, levesekhez, rántottákhoz vagy bármi máshoz is. Bármihez is használjuk fel, vigyázzunk rá, hogy ne főzzük túl sokáig – bánjunk vele úgy, mint a brokkolival, és pároljuk vagy sautézzuk ízlés szerint. Ne lepődjünk meg, ha kifőzéskor a színe sötétzölddé változik – ez természetes akkor is, ha eredetileg zöld vagy lila volt!

További hasznos tanácsokat találhatsz az Agrároldal.hu zöldségtermesztés rovatában!

Vagy csatlakozz Facebook oldalunkhoz:


Népszerűsíteni akarom a honlapomat, ezért élek a lehetőséggel és új cikket publikálok itt!