Az unokatestvérem elküldte hozzám a lányát, mert a tanulmányait abban a városban szeretné folytatni, ahol én lakom. Természetesen felajánlottam, hogy segítek, mondtam, hogy nálam lakhat.
Az unokatestvérem azt ígérte, hogy minden pénzt vissza fog adni amit a lánya eltartására költök. Akkoriban sokat dolgoztam, így jó fizetésem volt. Mindent megtettem azért, hogy az unokahúgom úgy érezze magát mint otthon és mindene meglegyen.
Elmondtam neki, hogy dolgoznia kell azért, hogy megélhessen és ne függjön senkitől, hiszen én is azt teszem. Ez alatt az időszak alatt én tartottam el őt. Fizettem a rezsit, bevásároltam, megvettem azokat a dolgokat, amiket szeretett volna. Az unokatestvérem azt mondta, ha a lánya este tanul akkor napközben dolgoznia kell, de az unokahúgom nem dolgozott.
Amikor rájöttem, hogy nem akar dolgozni és én kell eltartsam továbbra is, akkor szépen hazaküldtem őt a szüleihez. Több mint fél évig tűrtem ezt a helyzetet, tovább nem bírtam. Ettől a perctől kezdve a rokonaim nem beszéltek velem, nem értették miért döntöttem így, én pedig nem értem az ő viselkedésüket.
Rövid időn belül megszűnt a munkahelyem, senki nem segített a megélhetésemben. Soha nem gondoltam volna, hogy azért amiért segítettem a rokonaimnak én leszek a legnagyobb ellenségük.
Amikor elhatározzátok, hogy segíttetek a rokonaitokon, soha ne feledkezzetek meg magatokról.
