Volt már olyan érzésed, hogy az, amit teszel, nem teljesen a te választásod, hanem mintha egy magasabb erő rendelt volna az adott feladat elvégzésére? Manohar Lal, egy 36 éves indiai webfejlesztő elmondhatja magáról, hogy vele nemrég pont egy ilyen esett meg. És bár maga a történet elsőre talán nem tűnik különösebben érdekesnek, a Ketkes szerkesztősége érdemesnek tartotta arra, hogy megossza olvasóival, hiszen sosem lehet elégszer beszélni a jó cselekedetekről.
Az egyik április közepei napon Manohar Lal éppen a munkából tartott hazafelé. Útja egy elhagyatott ház mellett vezetett, ahonnan nyafogást és nyüszögést hallott. A hang irányába menve, hamarosan meg is találta azok forrását, hét kutyakölyköt. Egészen kicsik voltak, mindössze pár hetesek és láthatóan nagyon éhesek. A férfi nem tudott továbbmenni, egyszerűen nem tehette meg, hogy magára hagyja a kutyakölyköket. Ugyanakkor logikusan azt feltételezte, hogy az anyjuk valahol a közelben van, talán éppen élelmet keres, ezért nem érdemes magával vinni a kölyköket. öntött nekik egy kevés tejet és továbbállt.
Azonban másnap arra haladva a kölykök még mindig sírtak, és anyjuk sem volt sehol. Ekkor Manohar Lal felismerte, hogy őrá esett a választás, hogy megoldja ezt a helyzetet és újraegyesítse a kutyacsaládot. Szabadnapot vett ki, és elkezdte átfésülni a környéket. Sőt, még barátait is bevonta a keresésbe. Még egy nap sem telt el, amikor egyik barátja felhívta azzal a hírrel, hogy látott egy láthatóan zavart viselkedésű kutyát a kölykök megtalálási helyétől hat kilométerre és úgy tűnt, keresgél, mintha elvesztett volna valamit. Erre nem sok esély volt, ezt bárki beláthatja… Nyilván azonnal elmentek a kutyáért.
Észrevetted, hogy a kutya végigszaglászta minden kölykét, mintegy megszámolva őket, és csak azután etette meg őket? Ez egy igazi család! Manohar Lal szerint ez élete egyik legfényesebb és legboldogabb pillanata az utóbbi időkben. Ő valóban tett valamit, amit teljes joggal nevezhetünk igaz cselekedetnek. És ez csodás, nem igaz?!
