A mai történetünk minden család számára tanulságos lehet, a fáradt családapa hazatért a munkahelyéről, majd ledőlt a kanapéra és filmet nézett, közben a felesége a gyerekek lefektetésével volt elfoglalva.
A gyerekek nem akartak aludni és sírni kezdtek. A férfi, hogy ne hallja a gyerekek sírását felhangosította a tévét, a felesége a nappaliba szaladt és rákiabált : „Ilyen zajban soha nem alszanak el a gyerekek.” Elkezdődött a veszekedés.
A férj szemrehányóan azt mondta a feleségének, hogy lusta, egész nap nem csinál semmit, ő pedig egész nap dolgozik, hogy a családját eltartsa.
Az ami ezután következett szinte hihetetlen, az asszony elment otthonról, a gyerekeket a férjével hagyta. Két nap elteltével egy levelet kapott a férjétől, amely a következő sorokat tartalmazta.
„Kérlek bocsáss meg azért amiért úgy viselkedtem veled. Amióta elmentél, volt elég időm, hogy átgondoljam a dolgokat. Te azzal voltál elfoglalva, hogy lefektesd a gyerekeket. Reggel amikor felébredtem és láttam, hogy nem vagy sehol ki kellett vennem egy szabadnapot, hogy itthon maradjak a gyerekekkel. Egy percet sem tudtam pihenni, száz fele kellett figyelnem azért, hogy minden rendben legyen.
A gyerekeket meg kellett etetnem, fürdetnem és játszanom is kellett velük. Egész nap azt éreztem, hogy be vagyok zárva a saját lakásomba és még az sincs akivel egy szót válthatnék. Most megértettem, hogy milyen feladatokat végzel el nap mint nap.
Két nap múlva úgy éreztem, hogy minden rutinosan működik, kibírtam két napot és egy éjszakát nélküled, ennyi idő alatt volt miről gondolkodnom és a következőkre jutottam:
Megértettem mennyire fárasztó számodra minden nap, mert amikor anyává válsz akkor minden perced a gyerekek foglalják le, ez sokkal fárasztóbb mint az irodában töltött 10 órás munkaidő.
Megértettem milyen elképesztően rossz érzés az, amikor az anyagi dolgaid a partneredtől függnek és mennyire nehéz lehetett neked lemondanod a karrieredről, az anyagi függetlenségről, a szabadidődről. Sajnálom, hogy azt mondtam lusta vagy, sajnálom, hogy a szemedre vetettem, hogy én keresem a pénzt.
Megértettem, hogy anyának lenni a legnagyobb felelősség, de sajnos ezt senki sem ismeri el és nem is dicsér meg érte. Ezt a levelet nem csak azért írom, hogy bocsánatot kérjek tőled, hanem azért is mert elszeretném elmondani mennyire hiányzol. Azt akarom, hogy minden nap el tudjam mondani neked, milyen különleges személy vagy számomra. Te igazán erős és bátor vagy, a családunk jólétét akarod. Csodállak ezekért a dolgokért és nagyon szeretlek!”
