A Férj, mint családtag

Kedves Feleség, Anyuka!

Nézzük, mi is a szerepe a Férjnek otthon. Nagyon sok helyen olvasom, hogy ha nincs nő, akkor nincs semmi. Se reggeli, se ebéd, se tiszta ruha…. De ez nem igaz!!!

Nos…ugye adott egy fiú. Aki a saját kis családjában éldegél, általában a legnagyobb kényelemben. Mert azért az anyukája mellett otthon valószínűleg nem kellett mosson, főzzön, takarítson….. Amivel nincs is semmi gond. 

És akkor egyszer csak megnősül. Azt gondolja, a felesége mellett is ugyan olyan élete lesz, mint az édesanyja mellett volt. Hogy a feleség munka után hazaérve megfőzi a vacsorát, melegen “ura” elé rakja, aztán mosogat, összepakol, esetleg kitakarítja a lakást. Míg a férj mit is csinál? Eszik és beül a tv elé, olvas, pihen, elugrik a haverokkal sörözni, kártyázni…és persze az ágyban várja asszonykáját. A Nők ezt így általában el is fogadják. Egy darabig. Aztán megszületik az első baba. Még több tennivaló, még nagyobb fáradság hárul a nőkre. Ekkor már néha szóvá teszik drága férjüknek, hogy egy kicsit jó lenne, ha segítenének otthon. Mire milyen választ kapnak?! “Nézd szívem én dolgozom egész nap, fáradt vagyok. Te itthon vagy, semmi dolgod azon kívül, hogy a gyereket elrendezd.” Hát persze, hogy a nő egyet ért férjével és még el is szégyelli magát, amiért segítséget kért. Hiszen szegény ember egész nap dolgozik. És ha esetleg segít a baba fürdetésében, néha pelenkát cserél, akkor máris kikiáltja a világ legjobb apukájának. Aztán jön a második baba és a helyzet változatlan. Ja nem! Annyiban változik, hogy férjurunk, aki immáron kétszeres apuka, szeretne egy nyugodt hétvégét eltölteni haveri társaságban, a családja nélkül. Mert ő bizony nagyon elfáradt a munkában. És mivel már annyi pelust kicserélt, tehát ő a mintaapa, anyuka “el is engedi”. 

Aztán amikor ez a feleség és anya hall egy olyan történetet, amikor a férj otthon mindenből kiveszi a részét, többször cserél pelust, mint a felesége, éjjel is felkel a babához…és még sorolhatnám, akkor vagy nem hiszi el és azt gondolja, hogy biztos nem igaz, csak fel akar vágni a másik anyuka vagy ha mégis igaz lenne, akkor az a férj tuti nem normális.

Pedig akár milyen hihetetlen, igaz. Vannak olyan férjek, akik ugyan úgy mindent megcsinálnak otthon, mint a feleség és ugyan úgy ellátják gyermeküket apaként, mint a nő anyaként. Mert-és ami a legfontosabb-nem úgy fogják ezt fel, mint segítséget. Ketten vannak felnőttek a háztartásban. Nem csak a nő eszik a tányérokból, iszik a poharakból, a férfinak is kell tiszta ruha, neki is jobb, ha tiszta a ház… Ha azt vesszük, egy gyerek az első pár évben 24 órás “munka”. Direkt idézőjelbe raktam a munkát. Mert ugye nem az. De mégis 24 órás. Apuka dolgozik 8 órát, hazamegy és leül??? Nem! Eszébe se jut. Onnantól ketten anyukával megcsinálnak mindent és ezután együtt tudnak beülni a tv elé, tudnak beszélgetni, együtt lenni, gyerekkel foglalkozni, játszani. És igen, együtt fürdetni, etetni, altatni. És éjjel együtt felkelni a babához. Hétvégén szintén. Lehet együtt is főzni, vagy éppen megosztani a teendőket. Amíg anyuka főz, apuka takarít. Na? Jól hangzik? Ugye, ugye.. :)

Vannak olyan férfiak, akiknek természetes, hogy mindent megcsinálnak otthon. A minden alatt mindent értek. Boltba menni, sütni, főzni, takarítani, gyerekekkel tanulni, kutyával játszani….és sorolhatnám. De vannak olyan férfiak, akiknek ez annyira nem természetes, hogy amikor megnősülnek, azt sem tudják hol a szennyes tartó, a  poharak melyik szekrényben vannak, mire való a vízforraló….. Na de semmi gond. Szépen lassan, mondhatnám észrevétlenül mindent “meg lehet nekik tanítani”. Amikor a zoknijukat a nappaliban felejtik, nem kell elrakjuk helyettük. Egyszerűen meg kell mondani, hogy nekik is addig tart elvinni ahova való, mint nekünk. A mosogatógépbe is be tudják rakni az edényt. És ha ehhez az kell, hogy párszor (vagy többször) szóljunk, akkor igenis szóljunk. Nekem meggyőződésem, hogy a nők rontják el a a férfiakat. Mert ha mindig, mindent megcsinálnak, elpakolnak helyettük, hülyék lesznek bármit is csinálni.

Én szerencsés vagyok, olyan férjem van, akinek természetes, hogy mindent együtt csinálunk itthon. Az első perctől kezdve. A gyerekek körül és a ház körüli teendőkben egyaránt. (Itt szeretném megköszönni Neki mindezt :)!) 

Feleségek, Anyukák! Ne bánjatok úgy a férjeitekkel, mintha ő is a gyereketek lenne!!! Nem az. Ő a férjetek, a gyerekeitek édesapja. Nem kell őket kiszolgálni, megetetni….Menni fog nekik egyedül is. :) És ha erre rájönnek, akkor természetes lesz az is, hogy mindent veletek együtt csináljanak. :)

Sok sikert a változáshoz! :)

Szerő: Gondos Lívia, akinek további írásait a livicske.webnode.hu/ találjátok meg.


Népszerűsíteni akarom a honlapomat, ezért élek a lehetőséggel és új cikket publikálok itt!