A férjem azt mondta, ő keresi a pénzt, én pedig eldöntöttem, hogy akkor nem főzök, mosok, takarítok rá

Nem tudom mi történt, a férjem 7 év házasság után eldöntötte, hogy csak ő keres pénzt, ő tartja el, ezért hálásnak kell lennem neki.

Nem tolerálom az ilyen viselkedést, nem vagyok egy rongy amibe a férjem a lábát törli. Az elején csak nevettem az egészen, de csak azért, hogy ne legyen vita, gondoltam majd megunja, azt hittem csak egy pillanatnyi döntés volt. Miután folyamatosan azt hangoztatta, hogy ő tart el, belefáradtam.

Nincsenek gyerekeink, nem tudom a férjem miért nem tisztel engem, ez a viselkedése az utolsó csepp volt a pohárban. Úgy döntöttem, hogy megleckéztetem őt, sőt meg is büntetem azért, hogy bebizonyítsam neki azt, hogy téved és nem becsüli meg azt amit érte teszek.

Nálunk nem csak ő keresi a pénzt én is dolgozom, nincs olyan nagy fizetésem mint neki, de ez nem azt jelenti, hogy ő tart el engem. Mivel ketten vagyunk azt mondtam a férjemnek, hogy ideiglenesen ő fog az egyik szobában lakni, én a másikban, azt fog enni amit főz magának és ugyanígy lesz a többi házimunka is felosztva két részre.

Az albérletnek amelyben lakunk a felét ő fizeti a felét pedig én. Hiába élünk együtt mindenki külön fogja csinálni a dolgait. Fogtam a holmijaimat amelyek a hálószobában voltak és átpakoltam a nappaliba őket, azóta ott élek. A férjem nem is számított erre, az elején szemrehányást tett nekem mindezért. Elmagyaráztam neki, hogy nem tűröm ezt a viselkedését, neki tisztelnie kell engem.

Eltelt két hét, őszintén mondom nagyon jól érzem magam, nem kell rohannom haza azért, hogy vacsorát készítsek, miután végzek a munkahelyemen megeszem egy joghurtot és boldog vagyok. A múlthéten két alkalommal is sikerült edzenem, már rég nem mozogtam. Este elmentem manikűröztetni, hétvégén pedig nem kell az egész házban takarítanom. Befestettem a hajam és új frizurát csináltattam, lelkileg is jobban érzem magam. Boldogabb és nyugodtabb vagyok, a fizetésemből is maradt pénzem.

Arra a következtetésre jutottam, hogy kevesebbet költök, ha csak magamnak vásárolok. A férjem pedig mérgesen jön haza a munkából, nem főz, néha tojást süt vagy pékárut eszik utána pedig lefekszik. Amikor ő a konyhában van akkor én a nappaliban, bezárom a szobaajtót, hogy ne is lássam őt.

Vajon a férjem haragszik? Biztosan, de nem érdekel, már nincs tiszta zoknija sem, az ágyneműjét sem cserélte le és ki sem mosta a ruháit. Néha még lefekvés előtt sem zuhanyzik, az edényeket amit használ legalább elmossa. Úgy gondolom ez az első lépés a változása felé mert régebben nem mosta el a tányért sem amiből evett. Néhányszor a férjem megkérdezte tőlem, honnan veszem azt a finom kenyeret, csodálkozva néztem rá, hiszen már két éve itthon sütöm a kenyeret.

A férjem lefogyott és mindig rosszkedvű, de nagyon büszke nem tenne egy lépést sem felém azért, hogy kibéküljünk. Most így élünk, nem köszönünk egymásnak és nem is beszélünk, nem érdekel mi történik később, ha a férjem bocsánatot kér, akkor megbocsátok neki, ha pedig válni akar akkor elválunk. Azt akarom, hogy tiszteljen!


Népszerűsíteni akarom a honlapomat, ezért élek a lehetőséggel és új cikket publikálok itt!