A feleségem nem dolgozik, háziasszony a két gyerekünket neveli, az egyik gyerek 4 éves, a másik nyolc. Én tartom el a családom, otthon pedig minden férfimunkát elvégzek, megjavítom amit kell, elhúzom a bútort és más olyan munkát is elvégzek ami fizikai erőt igényel.
A feleségem egész nap el van foglalva a gyerekekkel, főz, takarít, este mikor hazaérek meleg étellel és tiszta lakással vár, de mindig fáradt és elégedetlen. Soha nem értettem mitől fárad el ennyire, nem dolgozik és nincs túl sok gondja sem.
Én viszont felelős vagyok minden fizetnivaló számláért. Egy nap azon vesztünk össze, hogy kinek van nehezebb élete majd úgy döntöttünk, hogy kísérletezünk egy kicsit. Egy hétre szerepet cseréltünk, én végeztem a női munkát, a feleségem pedig a férfi munkát. Közelgett a szabadságom ideje, így egy hétig otthon voltam. A feleségem pedig beiratkozott különböző kurzusokra, táncra és valami kötéssel kapcsolatos tanfolyamra.
A reggel úgy kezdődött mint általában szokás, csak most én készítettem mindent. Reggeli a gyerekeknek, utána pedig óvodába vittem a kicsit, és a nagyobbik gyerek iskolástáskáját kellett ellenőrizzem. A feleségem elment, én pedig elvittem a gyerekeket, a kisebbik nyűgölődött készülődés közben, el is késtünk. Amikor hazaértem egy halom mosatlan edény várt, az asztal tiszta morzsa volt és a hálószobákban is rendetlenség volt.
A feleségem mindig rendet rakott, én is nekikezdtem az otthoni teendőknek. El kellett készítenem az ebédet is mielőtt a gyerekek hazaértek, de ez a végén nem sikerült. A nagyobbik gyerekkel hazaértünk, befejeztem az ebéd elkészítését, ő meg ez idő alatt csak panaszkodott, hogy mindjárt éhen hal. Ismét egy csomó mosatlan edény lett és az asztal is tele volt mindennel.
Ameddig a gyerek evett, én elmosogattam, majdnem elfelejtettem hazahozni a kisebbik gyereket az óvodából, szaladva mentem érte. Otthon ismét rendetlenség volt, elfogyott a türelmem, kiabáltam a gyerekekre és arra köteleztem őket, hogy rendet rakjanak, én pedig a konyhában a vacsora elkészítésével foglalatoskodtam.
A feleségem hazatért majd megkérdezte, hogy megcsináltuk-e a házi feladatot. Házi feladatot? Teljesen megfeledkeztem róla. Miután végeztünk a leckeírással és a tanulással már vacsora idő lett. Vacsorát adtam a gyerekeknek, fürdés, majd lefeküdtek. A nap végén nagyon mérges voltam, semmi sem sikerült, nem vártam vacsorával és tiszta lakással haza a feleségem, ez a nap nagyon nehéznek tűnt nekem.
Este miután a gyerekek elaludtak semmi mást nem akartam csak aludni. Mondtam a feleségemnek, hogy álljunk vissza a régi családi rendre, de ő azt mondta, hogy még nem telt el egy hét, ennyi időben állapodtunk meg és ő még nem pihente ki magát. Ez csak az első nap volt, a következő napokon még mosnom és vasalnom is kellett. A játszótérről, bevásárlásról, takarításról nem is beszélek. Minden nap egy őrület volt.
A feleségem ez idő alatt sokkal szebb lett, mindig jókedvűen tért haza, itthon filmet nézett és olvasott. A házban nem romlott el semmi, így nem kellett semmilyen férfimunkát végeznie. Ezután a hét után megértettem, hogy a férfiak munkája nehezebb lehet fizikailag, de nem annyira kimerítő mint a nők feladatai.
A férfiak munkája nem mindennapos, míg a nőké mindennapos és sok türelmet igényel. Kezdtem más szemmel látni a feleségem, most már értem miért olyan kedvetlen és fáradt esténként. Kedvetlen, fáradt és mérges voltam a sok teendő miatt. A nők munkája megfizethetetlen!
