Miután megszületett az első gyermekünk, a házasságunk majdnem tönkrement, de anyósom segített megmenteni

Egy reggel csörgött Anna telefonja, az anyósa hívta őt, nagyon jó viszonyban voltak egymással, de miután Anna megszülte az első gyereket az anyósa egy kissé túl sok volt a fiatal pár életében.

– Anna , komoly beszédem van veled, mondta az anyósa.

– Persze, meghallgatlak – mondta Anna kissé morcosan.

– Mondd csak miért küldted át Tamást a másik szobába aludni? – kérdezte Anna anyósa.

– Nem küldtem át, kezdte magyarázni Anna, megkértem, hogy menjen át a másik szobába aludni, mert a gyerek szinte egész éjjel sír, ő pedig nem tud pihenni, másnap pedig munkába kell mennie.

– Stop, várj csak egy kicsit, mondta Anna anyósa, te tényleg nem érted, hogy ez az első lépés a váláshoz? Ma kitetted őt a hálószobából, holnap nem lesz rá időd, majd nemsokára egy másik nő lesz mellette, akinek van ideje rá. Te pedig egyedül fogsz maradni a gyerekkel. Erre nem gondoltál?

Anna hirtelen nagyon mérges lett, de próbálta türtőztetni magát.

– Azt hiszem eltúlzod a dolgokat – válaszolta Anna az anyósának, a gyerek nőni fog egy kicsit és Tamás visszajön a hálószobába. Ez csak átmeneti megoldás.

– Jól van drágám, te döntesz mondta az anyósa, én viszont nem távolítanám el a férjemet magam mellől. Ezekkel a szavakkal az anyós befejezte a beszélgetést, letette a telefont, Anna pedig gondolkodni kezdett. Nem tudta eldönteni mit csináljon, fogadja meg az anyósa tanácsát vagy sem.

Semmi rosszat nem talált abban, hogy a férje külön aludt, de mi van akkor, ha az anyósának mégis igaza van? Kevés gondolkodás után Anna úgy döntött, hogy Tamás hétközben a másik szobában alszik, hétvégén pedig vele együtt a hálószobában. Ez volt Anna döntése.

Mit gondolsz ez lenne a jó megoldás? Vagy a férj is el kell viselje azokat a nehézségeket ami a gyerekneveléssel együtt jár?