Vedd körbe magad olyan jó emberekkel, akik varázslattal töltik be a világodat. És ha nem találnád meg őket, akkor csak válj olyanokká, mint ők.
Az élet sok apróságból áll össze. De vannak emberek, akik nem veszik észre ezeket a részleteket. Nem tudják meglátni az erőfeszítéseket, amelyeket mások tesznek az élet megkönnyítése, hogy a sötétebb napokat újra beragyogja a fény, és hogy megoldásokat találhassunk a legkellemetlenebb helyzetekben is.
A jó embereket nem látni a reklámplakátokon, és rájuk egyáltalán nem jellemző, hogy sokat beszélnek magukról. Időnként általában kissé elhanyagolják magukat, illetve túl sok figyelmet szentelnek mások problémáinak. De még csak észre sem veszik ezt. Ez a viselkedés a vérükben van és a világképükben is megjelenik: mindenkinek minden lehetségest megadni.
Azt mondják, hogy a jó emberek valódi boldogságot hoznak életünkbe. Másrészről, az nehéz jellemű és kétértelmű emberek, akik hajlamosak másoknak bánatot és szomorúságot hozni, valami mást adnak nekünk: tapasztalatot. Hiszed-e vagy sem, az első és a második is nagy értéket képvisel.
Hány jó embert ismersz? Talán a mindennapi életed részei, akik gazdagabbá teszik életedet szavaikkal és a csendes szerénységükkel, aminek semmi köze sincs az egoizmushoz. Sőt, te magad is azok között az emberek között lehetsz, akik világosságot hoznak mások életébe, megpróbálják boldoggá tenni szeretteiket, vigyáznak mindenre és minden helyzeten. Arra törekszenek, hogy mosolyt csaljanak az emberek arcára, és ezért soha semmit sem kérnek cserébe, mert így látják és értik az élet értelmét.
Már jó idő eltelhetett azóta, hogy valaki valamikor köszönetet mondott neked mindazokért a jelentéktelen dolgokért, amelyek boldoggá tették őt. De valószínű, hogy amikor erre a legkevésbé vagy felkészülve, valaki váratlanul odalép hozzád, vagy másképp adja tudtodra, hogy hálás neked, és te zavarba jössz.
Azt mondják, hogy a legjobb hála egy jó embernek az az erőfeszítés, törekvés, hogy olyanok legyünk, mint ő. Most azt fogod mondani, hogy nem mindenki képes erre, mert nem mindenki tudja, hogyan kell megfelelően kedvesnek lenni más emberekhez. Ebben az esetben egy igazán fontos kérdés merül fel: vajon az emberek jónak születnek, vagy jóvá válnak?
Sok tudós aktívan amellett teszi le voksát, hogy veleszületett tulajdonságról van szó, azaz a kedvesség magában az ember természetében rejlik. Ugyanakkor a gyermekkor, a nevelési módszerek, a társadalmi környezet, az oktatás sajátosságai és az azt követő tapasztalatok azonban idővel egyfajta belső kedvességet is kialakíthatnak. A támogatásnak, a segítségnek és az gondoskodásnak önmagában is örömet kell okoznia az ember számára, és hozzá kell járulnia a belső egyensúlya eléréséhez.
Azonban a jó emberek még csak nem is gyanítják, hogy képesek-e együttérezni, átérezni mások gondjait. Mindössze érzékelik mások szenvedését, és sajátjukként fogják fel, ezért minden nap arra törekszenek, hogy megteremtsék (fenntartsák) a külső egyensúlyt, hogy megbékéljenek magukkal.
Kedvességük altruista jellegű, és cserébe semmit sem várnak. Az ilyen emberek számára az idő nem létezik, saját, másoktól eltérő prioritásaik vannak, és nem rendelkeznek olyan tulajdonságokkal, mint a távolmaradás (kívülállóság), a követelőzés, követelménytámasztás vagy a kritikusság.
Azok, akik alázatos szívvel születnek, tisztában vannak minden nagyságukkal, amely az ilyen apró részletek mögött rejtőzik. Tudják, hogy egy gesztus, érintés, néhány bátorító szó és a jó hallgató képesség néha sokkal fontosabb, mint bármely anyagi javak. Ezért ne ragaszkodjunk mi sem az anyagi dolgokhoz. Vegyük körbe magunkat olyan jó emberekkel, akik varázslattal töltik be a világunkat. És ha nem találnád meg őket, akkor csak válj olyanokká, mint ők.
