A mi gyermekkorunkban a nagymama dagasztotta a tésztát, nem a robotgépek, kemencében sült a sok finomság!

A mi gyermekkorunkban még nem a pékségben vettük a kenyeret és a kalácsot! A nagymamánk kemencében sütötte a sok finomságot. Készült egyszerre kalács és bukta, minden finomság amire csak egy gyermek vágyhat.

Amikor a nagymama sütni kezdett, egyszerre több nagy kalácsot, buktát és túrós táskát készített. Kemencében sültek a finomságok, más volt az íze, mint annak, amit mi a modern sütőből veszünk ki. Sokszor összeálltak az asszonyok és kalákában sütöttek, a gyerekek nagy örömére. Ünnepek előtt mindig sok finomság készült, a nagymama szorgos kezei rengeteg tésztát dagasztottak.

Nem vágytunk mi habos, krémes süteményekre, az volt a legfinomabb, ami a mi kemencénkben sült. Volt diós és mákos kalács, házi lekvárral készült foszlós bukta és olyan túrós batyuk, amiknek az ízét nem lehet elfeledni. A nagymama kenyere volt az igazi, olyat egyetlen pékségben sem árulnak! Nosztalgikusan tekintek erre a képre és sajnálom, hogy a mi gyermekeinknek már nem lehet ebben része…


Népszerűsíteni akarom a honlapomat, ezért élek a lehetőséggel és új cikket publikálok itt!