A kedves olvasók közül biztosan sokaknak a mai napig vannak pöttyös és csíkos könyvei. Az első magyar gyermekkönyvkiadó 1950-ben alakult Ifjúsági Könyvkiadóként, később Móra Kiadó néven működött. Ezeket az ún. pöttyös és csíkos könyveket kifejezetten a lányoknak szánták, a fiúknak a Delfin és a Sirály névre hallgató sorozatok készültek.
A pöttyös a 8-11, a csíkos könyvek pedig a 12-16 éves korosztály számára készültek. A koncepció tudatos volt, a korábban nagyon sztálinista, úttörős történetek puhultak, a könyvek történetei inkább érzelmi alapon íródtak. Természetesen sokszor volt téma a szerelem, a kor elvárásainak megfelelő köntösben tálalva. De voltak egyéb fontos témák is, mint például Az utolsó padban című könyv, ami egy roma kislány kiközösítéséről szól, vagy a Mi, szemüvegesek, ami azokról a gyerekekről szól, akik csúfolódás tárgyává váltak az iskolában.
A csíkos könyvek legsikeresebb darabjait Kertész Erzsébet írta. Az írónő 1940-től szabad foglalkozásúként dolgozott, útját pedig nem más, mint Márai Sándor egyengette. Érdekesség, hogy Kertész kizárólag nőkről írt történeteiben: Teleki Blankáról, Zrínyi Ilonáról, és másokról. A női sorsról, és arról írt, hogy aki nem adja fel, és küzd, könnyen válhat példává, hőssé. Egyik legolvasottabb regénye a Vilma doktorasszony, amelyben az első magyar orvosnőnek, Hugonnai Vilmának állított emléket. Kertész Erzsébet utolsó, életrajzi regényében arról mesél, hogy mit jelentett lánynak születni, és mekkora volt édesapja csalódottsága, hogy nem fiúgyermekkel bővült a család. „A fiút vártak, lány született” arra is magyarázat, miért voltak olyan fontosak könyveiben a női hősök, a női történetek. Sikerét jelzi, hogy 2000-től kezdődően műveit újra kiadták.
Fehér Klára is termékeny írója volt korszakának, Ő azonban nem csak ifjúsági regényeket írt. Legismertebb műve a Bezzeg az én időmben! Horváth Kati története a negyvenes évek elején játszódik, a lányiskolától a szerelmen át a háborúig minden megtalálható benne, ami egy izgalmas regényhez kell. A kötet lengyel és német nyelven is megjelent, illetve a nyolcvanas évek elején hangoskönyv formájában is elérhetővé vált.
A lányregények sorában olyan nagy írók művei is megjelentek, mint Szabó Magda, vagy Janikovszky Éva. A felgyorsult világban élő, a külsőségeknek nagy figyelmet szentelő mai fiatalok számára már furcsának hathatnak olyan írások, melyekben nem számít sem a ruha, sem a smink. Talán nem véletlen, hogy a kilencvenes években fel is hagytak ezen kötetek kiadásával. Ettől függetlenül sokak könyvespolcain ma is megtalálhatók ezek a regények.
Még 1962-ben végeztek egy felmérést az olvasási szokásokról, amiből az derült ki, hogy a kamaszlányok mellett a 40-50 év közötti munkásnők alkották az olvasótábor döntő részét. Ők jellemzően anyukák, vagy nagymamák voltak, akik lányukkal vagy unokájukkal a könyvek révén közösen tudtak kikapcsolódni. Ez is azt mutatja, hogy a műfaj a maga idejében túlmutatott a kamaszkoron.
