A szülők által elkövetett 7 hiba, ami megakadályozza, hogy a gyermek vezetővé váljon

Hogy tesszük tönkre gyermekük jövőjét és mit tehetünk azért, hogy ez ne következzen be

Photo by Priscilla Du Preez on Unsplash

Tim Elmor ismert szakértő és pszichológiai bestseller író, kutatásai során feltárta a szülők azon jellegzetes hibáit, melynek következtében a szülők a gyermekekbe előre beprogramozzák a kishitűséget és ezzel korlátozzák a gyermekük esélyét a boldogságra.

Elmor feltárja ezeket a hibákat és elmagyarázza, hogy hogyan tudjuk ezeket elkerülni.

1. Nem engedjük a gyermekeket kockáztatni

Olyan világban élünk, ahol mindig figyelmeztetnek a veszélyekre. „A biztonság a legfontosabb dolog!” – általában ezt gondoljuk, félünk, hogy elveszíthetjük a gyermekünket, ezért mindent megteszünk, hogy megvédjük őt. Szerintünk ez a dolgunk. Ezáltal viszont nem engedjük meg, hogy kockáztassanak, aminek később akár negatív hatása is lehet.

Európai pszichológusok kutatásai alapján, ha gyermek nem játszhat az utcán, mert a szülők még a széltől is óvják, akkor ez később, felnőtt korban akár fóbiák kialakulásához is vezethet. A gyermekeknek szükségük van az apróbb horzsolásokra, elesésekre, ez a normális. Serdülő korban meg kell tanulni szakítani, azért, hogy érzelmi tapasztalatokat szerezzenek, hogy később hosszú és stabil párkapcsolatuk legyen.

Ha a szülök kiölik az egészséges kockázat vállalást a gyermekükből, akkor a következő nemzedék vezetői önelégültté és alacsony önbizalmúvá válnak.

2. Túlzottan gyakran rohanunk a segítségükre

A mostani generáció nem rendelkezik olyan készségekkel, mint a 30 évvel ezelőtti korosztály, mert a mai felnőttek megoldják helyettük a felmerülő problémákat. Amikor túlságosan gyakran sietünk segíteni a gyermekünknek, akkor elvesszük tőlük azt a lehetőséget, hogy saját maguk találják meg a megoldást a felmerült gondjaikra. Ez egy hibás megközelítés, mert figyelmen kívül hagyja azt, hogy a fiataloknak szükségük van arra, hogy segítség nélkül oldják meg a problémáikat. Mert előbb vagy utóbb a gyermek hozzászokik ahhoz, hogy valaki mindig segít neki. De a való világ egészen másképp működik és az ilyen viselkedés miatt  a gyermeknek nem lesz lehetőssége, hogy kompetens felnőtté váljon.

3. Túlzottan rajongunk értük

Az önbecsülés megerősítése a baby boom generációval kezdődött, az 1980-as években kezdett gyökeret verni az iskolákban. Csak nézzen meg egy iskolai versenyt és megláthatja, hogy ott mindenki nyertes. Mindenkinek kapnia kell valamilyen díjat. Ez a fajta hozzáállás valóban azt az érzést kelti a gyermekben, hogy ő különleges, de a felmérések azt mutatják, hogy ennek a módszernek is vannak mellékhatásai. A gyermekek egyszer rádöbbenek arra, hogy a szüleik az egyetlenek, akik azt gondolják róluk, hogy ők zsenik, még akkor is, amikor mások már nem így vannak ezzel. Ennek hatására a gyermekek elkezdenek kételkedni szüleik objektivitásában, természetes először minden szépnek tűnik, de idővel elszakadnak a valóságtól. Ha mindenben csak a jót látjuk, és figyelmen kívül hagyjuk a rosszaságaikat, akkor a gyermekek idővel megtanulnak csalni, hazudni és felnagyítani a cselekedeteiket, így kerülve ki a kellemetlen helyzeteket. És így nem lesznek felkészülve a nehézségekre.

4. A bűntudat nem nevel vezetővé

A gyermekének nem kell a nap minden pillanatában szeretnie önt. A gyermekek meg tudnak birkózni a csalódásokkal, viszont nem tudnak megbirkózni a csalódással akkor, ha elkényeztették őket. Tudjon „nemet” vagy „most nemet” mondani, és csak harcoljanak meg azért, ami számukra fontos vagy értékes. Minden szülő hajlamos arra, hogy megjutalmazza a gyermekét, főleg amikor több gyermek is van a családban. Ha az egyik gyermek valamit jól csinált, úgy érezzük, hogy nem csak őt kellene megdicsérnünk. Ez a hozzáállás nem jó, mert ezzel nem arra tanítjuk a gyermeket, hogy jót cselekedjen és a sikereket önerőből érje el. És arra sem kell megtanítani, hogy a jó jegy automatikusan ajándékot eredményez. Ha a kapcsolatát a gyermekkel anyagi alapokra helyezi, akkor a gyermekben nem lesz sem belső motiváció, sem feltétel nélküli szeretet.

5. Nem beszélünk a múltbéli hibáinkról

Serdülő korban a gyermekek mindig bontogatják a szárnyukat, és szeretnének önállóan tapasztalatokat szerezni. Legyünk ebben engedékenyek, de ez nem jelenti azt, hogy nem kell segítenünk nekik abban, hogy a jó irányba haladjanak az élet viharos tengerén. Osszák meg tapasztalataikat, amiket önök ilyen idős korukban átéltek, de csak olyan mértékben, ami segít a gyermeknek abban, hogy helyes döntést hozzon. ( Kerüljük a „dohányzás”, az „alkohol”, a „kábítószer” stb. kapcsolatos tapasztalatokat.)

Ezen felül a gyermekeknek fel kell készülniük arra, hogy hibázhatnak és tisztában kell lenniük a döntéseiknek a következményeivel. Meséljék el, hogy mit is éreztek akkor, amikor hasonló helyzetben voltak, mi vezérelte önöket, és hogy mit tanultak ebből.

Nem csak hatást kell gyakorolni a gyermekünkre – nekünk kell lennünk a példaképüknek.

6. Összetévesztjük az értelmet, a tehetséget és a tekintélyt az érettséggel

Az intellektust gyakran az érettség mutatójaként használják, és ezért a szülök úgy gondolják, hogy az okos gyermek készen áll a felnőttek világára. Ez természetesen nem igaz. Néhány sportoló és fiatal Hollywood-i sztár is a hihetetlen tehetségük ellenére sokszor nyilvános botrányokba keverednek. Ha a gyermek egy aspektus szerint tehetséges, ebből nem szabad olyan következtetést levonni, hogy ez az élet más aspektusára is vonatkozik. Nincs olyan konkrét életkor, amikor a gyermek egyszer csak felelősségteljessé válik, és olyan szabály sincs, hogy ekkor vagy akkor kell  a gyermeket a szabadságában korlátozni.

Van egy egyszerű tanácsunk: figyelje a hasonló korú gyermekeket. És ha úgy látja, hogy a többi gyermek önállóbb, mint a sajátja, akkor lehetséges, hogy ön korlátozza a gyermekét az önállóságában.

7. Olyat várunk el a gyermekünktől, amit mi még magunktól sem várunk el

Szülőként az a kötelességünk, hogy olyan életpéldát mutassunk be a gyermekeinknek, amilyen világban szeretnénk, hogy ők éljenek. Segítsük őket abban, hogy erősek, megbízhatóak, és a szavaikért és a tetteikért felelősséget vállalók legyenek. Azzal kell kezdeni, hogy nincs olyan hogy „ártatlan hazugság”, mert az igazságra mindig fény derül.

Nézzen magába: apróbb helyzetekben ön milyen morális döntéseket hoz, és mások hogy látják ezt – mert a gyermekek ezeket ugyanúgy észreveszik! Például, ha ön becsületesen és odaadóan végzi a munkáját, akkor ezzel példát mutat a gyermekeinek. Mutassa meg, hogy az önkéntesen vállalt dolgokat is lehet örömmel és odaadással végezni. Tegye jobbá az ön és embertársai környezetét és ezt a példát látva a gyermekei is hasonlóan fognak cselekedni az életben.

Miért is vétünk ilyen hibákat?

Ebben a félelem és megértés hiánya játssza a főszerepet. Alapvetően – minden nemzedék próbálja kompenzálni az előző generációjának a tetteit. A szülők mindig a „Most”-ra nem pedig a jövőre koncentrálnak. Mindig a gyermek pillanatnyi boldogságára összpontosítanak, nem a gyermek jövőjére. Ez nem más, mint reakció a múltra. A mai szülők szülei gyakran aggódtak a saját gyermekük jövőjéért: nem szabad költekezni, spórolni kell, mi lesz akkor, ha nyugdíjas leszel. Erre a többségnek azt volt a válasza, hogy a mának kell élni. És így is cselekszünk. Ez ilyen hozzáállás miatt sokak nem tudnak várni és spórolni, és vágyaikat csak kölcsönökkel tudják kielégíteni. Lehet, hogy ez a fő probléma. De azok a szülők, akik nemcsak a mának, hanem a jövőnek is élnek, többre jutnak.

Hogyan változtassuk meg és tegyük jobbá tetteinket?

Fontos, hogy a lehető legjobban válogassa meg a szavait és tetteit a gyermekkel és más emberekkel, főként akkor, amikor a gyermekei is jelen vannak. Ne csak arra törekedjen, hogy jó életük legyen, hanem tanítsa és nevelje az életre őket.

Mit is kell tenni:

1. Meséljen azokról a dolgokról, amiről önnek tudni kellett a felnőtt életről a gyermekkorában.

2. Engedje, hogy a gyermek nehézségekbe ütközzön és legyenek kudarc élményei.

3. Beszéljék meg, milyen lehetséges következményekkel jár az egyes tudományágak megismerésének a hiánya.

4. Tanítsa meg, hogy a problémákat az erősségeit felhasználva oldja meg.

5. Olyan feladatokat adjon neki, ami türelemre tanítja és később is átélheti az elégedettség örömérzését.

6. Tanítsa meg, hogy az élet választásokból és kompromisszumokból áll, és nem kaphat meg mindent, amit csak akar.

7. Engedjük, hogy felnőttes dolgokat csináljon, például számlabefizetés, vagy ügyintézés.

8. Úgy mutassa be barátainak a gyermeket, mint aki a jövőben az ön helyére fog lépni.

9. Tudja meg, hogy mit szeretne a jövőben és mondja el neki, hogy mit kell ahhoz tenni, hogy elérje a célját.

10. Őrüljenek együtt a sikereinek és felelősségvallásának és az önálló döntéseinek.


Népszerűsíteni akarom a honlapomat, ezért élek a lehetőséggel és új cikket publikálok itt!