Elképesztő adatokat írt volna ki ezeknek a gyerekeknek a lépésszámlálója, ha akkoriban létezett volna ilyesmi! Ezek a gyerekek télen-nyáron, hóban és esőben is legyalogolták ezt a távot oda-vissza, és elég ritkán hiányoztak!
A hatvanas évek környékén a vidéki Magyarországon közel sem volt mindenhol alapvető az elektromosság. A tanyavilágban pedig még jóval később sem. Mai fejjel, főleg, ha városban él az ember, szinte felfoghatatlanok az akkori körülmények. Áram nélkül el sem tudjuk képzelni életünket, gondoljunk bele.. se világítás, se hűtő…
Ha valaki ekkoriban egy ilyen helyen megbetegedett, az orvos ment el hozzá. Egy egészséges rokon elment a közeli faluba, szólt az orvosnak, ő pedig nekiindult, függetlenül az időjárási viszonyoktól. Telefon természetesen nem volt még, minden sokkal lassabban és nehezebben ment.
A gyerekek nagy része sem a játékaival volt elfoglalva az iskola után, részt kellett venniük a házimunkában, az állatok gondozásában, a földművelésében. Aztán jöhetett a leckeírás, petróleumlámpa fénye mellett. Meséljünk erről gyermekünknek, ha néha azt érzi, nehéz sors jutott neki!
