Úgy döntöttem, hogy írok magamnak egy levelet a jövőbe, nem azért, mert ily módon akarom megtéveszteni az agylágyulást, vagy megelőzni a demenciát. Ezek ellen nagy valószínűséggel ez sem segít. De talán megment majd néhány hibától…
Tudod, gyermekkoromban és ifjúkoromban, hallgatva a felnőttek végtelen erkölcsi prédikációit, figyelve, ahogy a szülők veszekednek, vagy hogy milyen ostobán viselkednek az öregek, mindig azt gondoltam: „Ha egyszer én is felnőtt leszek, ezeket soha nem fogom megtenni a gyermekeimmel! Nem fogok olyan nevetségesnek tűnni! Soha nem fogom megismételni ezeket a hibákat!” Aztán ahogy teltek az évek, megrettenve vettem magamon észre, hogy pontosan ugyanazt csináltam én is: kiabáltam a gyermekekkel, banális „prédikációban” részesítettem őket, felhalmoztam magamban a sértéseket, makacsul igényeltem a figyelmet és a hálát… És ha emlékeim nem csalnak, anno engem pont ezek mérgesítettek a legeslegjobban.
Ezért, tanulva ezekből, elkészítettem magamnak ezt a tucatnyi emlékeztetőt, a jelenlegi tapasztalataim és a megfigyeléseim alapján. Remélem, hogy néhány évtized alatt, ha még élni fogok akkor, és ha addigra ez az őrült világ nem pusztítja el teljesen önmagát, a szemem elé kerülnek, és segítségükkel képes leszek elkerülni a bugyuta cselekedeteket és nevetséges helyzeteket. És talán ezek közül néhány hasznos lesz bárki más számára is.
Szóval, kedveseim, amikor öregek leszünk…
1. Soha ne oktassunk ki senkit. Még akkor se, ha biztosan tudjuk, hogy igazunk van. Ne feledjük, hogy mennyire bosszantott ez annak idején minket is. Gondoljunk arra: akkoriban követte-e a vének tanácsát…
2. Ne próbáljunk ott, annak és akkor segíteni, ha ezt nem kérik tőlünk. Ne erőltessük rá magunkat (a segítségünket) senkire. Ne próbáljuk megvédeni szeretteinket a világ minden szerencsétlenségétől. Csak szeressük őket, de azt nagyon.
3. Ne panaszkodjunk! Az egészségünkkel, a szomszédokkal, a kormánnyal, a nyugdíjjal kapcsolatban. Ne váljunk pletykás öregasszonyokká, akik a házak előtti padon ülve figyelnek mindenre és mindenkire.
4. Ne várjunk a gyerekek köszönetére. Ne feledjük: nincsenek hálátlan gyermekek. Ellenben vannak olyan szülők, akik hálát várnak a gyermekeiktől.
5. Ne mondjunk olyan kifejezéseket: „Én a te korodban…”, „A legjobb éveket adtam neked az életemből…”, „Én idősebb vagyok, így jobban is tudom…” Ezek elviselhetetlenek!
6. Ha unokánk van, ne ragaszkodjon hozzá, hogy a mi nevünket kapja, és ne mondjuk a másik nagymamáét, nagypapáét. Ez olyan gyerekes ostobaság.
7. Ne költsük el az utolsó forintunkat is öregedés gátló kezelésekre. Teljesen értelmetlen. Jobb, ha azt a bizonyára nem kevés összeget inkább utazásra költjük.
8. Ne nézzük magunkat a tükörben, és ne sminkeljük magunkat sötét szobában. Ne hízelegjünk magunknak. De próbáljunk meg minden körülmények között elegánsnak kinézni. Elegánsnak, és nem fiatalosnak! Jobb lesz így, hidd el.
9. Vigyázzunk a férjünkre, még akkor is, ha ráncos, tehetetlen, zsémbes öregúrrá vált. Ne felejtsük el, hogy egykor fiatal, erős és vidám volt. Mert az biztos, hogy ő az egyike azon keveseknek, akik úgy emlékeznek rád, mint fiatal, vékony, gyönyörű lányra. És talán ő az egyetlen, akinek most igazán fontos vagy…
10. Ne próbáljunk minden áron lépést tartani az idővel: megérteni az új technológiákat, mániákusan követni a híreket, folyamatosan tanulni valami újat, hogy ne maradjunk le az életről. Ez nevetséges. Csináld azt, amit szeretsz. Meg amennyit tudsz…
11. Ne hibáztasd magad semmiért. Nem számít, milyen életed volt, vagy gyermekeitek hogyan nőttek fel, te mindent megtettél, amit tudtál.
12. MINDEN HELYZETBEN ügyelj a méltóságodra! Életed végéig! Próbáld meg, kedvesem, ez nagyon fontos. És ne feledd: ha még élsz, akkor valakinek szüksége van erre.
