Megöregedtem, 4 gyermekem van és mégis magányos vagyok

Nem állíthatjuk meg az idő múlását, az életünk telik. Lehet, hogy gyerekkorunkban és felnőttkorunkban egyszerűek a dolgok, az igazi problémák általában idősebb korban kezdődnek.

Az idős emberek hozzátartoznak az életünkhöz ezért azt szeretnénk, hogy nyugodt öregkoruk legyen és ne szenvedjenek hiányt semmiben. Ma egy olyan idős néni levelét hoztuk el nektek ,amely az egész világot körbe járta.

Ez a levél az életemet tartalmazza, 82 éves vagyok, van 4 gyerekem, 11 unokám, 2 dédunokám, egy 12 négyzetméteres szobám. Nincs már házam  és nincsenek meg már az egykori dolgaim sem amelyek oly sokat jelentettek a számomra.

Az életemben van egy személy aki főz nekem, rendbe teszi a szobámat, megméri a vérnyomásomat és a súlyomat. Nincsenek mellettem az unokáim, nem látom felnőni őket, nem hallom a nevetésüket és a vitatkozásukat sem.

Azt nem mondhatom, hogy mindenki elhagyott, egyes személyek minden 15-ik napban meglátogatnak, mások pedig minden 4 hónapban és olyanok is vannak akik már nem látogatnak.

Már nem horgolok és nem készítek finom ételeket, az olvasásba és a keresztrejtvényezésbe menekülök. Nem tudom mennyi időm van még hátra, a magány az egyedüli partnerem, egyetlen egy küldetésem van az, hogy segítsek azoknak akik még nálam is magányosabbak és boldogtalanabbak.

Az emlékekből élek, minden ami megmaradt nekem az egy régi fotóalbum  amelyet mindig átlapozok amikor egyedül érzem magam. Ez a levél annak a fiatal korosztálynak szól aki megfeledkezik a szüleiről. Ne feledjükel, a szülők amikor megöregszenek, ismét olyanok lesznek mint a gyerekek, vigyázzunk a szüleinkre és a nagyszüleinkre.


Népszerűsíteni akarom a honlapomat, ezért élek a lehetőséggel és új cikket publikálok itt!