A napokban megjelent egy bejegyzés, amit egy elkeseredett diáklány írt. Emőke, a középiskolás vidéki lány, egy őszinte levelet írt az Oktatási Hivatalnak, már több mint húszezren kedvelik a bejegyzését. A levelet vélhetőleg az írója már eltávolította, valószínűleg a sok negatív hozzászólás miatt. Így már csak egy képet tudunk csatolni róla.
Emőkének elege lett abból, hogy az iskola mellett semmi másra nem jut ideje, túlterhelt, csak úgy mint több ezer diáktársa. A diáklány levelében megosztja az olvasókkal a mindennapjait, amit „borzasztó körforgásnak él meg” Beszámol róla, hogy sokszor csak délután fél ötkor ér haza és ilyenkor még tanulnia kell, ami sokszor késő estig is elhúzódik. Nem marad ideje a barátaira, a pihenésre és még a háziállataira sem.
Nem hibáztatja a tanárait, sokkal inkább sajnálja őket, mer tudja, hogy nekik is megterhelő ez a helyzet. Úgy érzi a rendszer túl sokat követel tőle és a hasonló korosztályú diákoktól, ő ebbe már belefáradt.
Idézzük a lány nyílt levelét:
„Kedves Oktatási Hivatal!
Utálom az egészet amit maguk művelnek! Gyerek vagyok, fél 6-kor kelek napi 8 órám van legtöbbször, vidéken élek, a legkorábbi időpont mikor 8 órával hazaérek a fél 5, ahogy sok más ezer társamnak akiknek elegük van szintén!
Szóval fél 5kor hazaérek, mire „ebédelek” 5 óra. A tanáraimtól folyton azt hallom : csak 1 órát kell szánnod a tantárgyamra.
Ó, hát az remek ! 1 óra az nem sok.NEM LENNE SOK.Nem lenne sok, ha nem napi 8 órám lenne, azaz tanuljak napi 8 órát mert minden tantárgyra elég 1 óra.
Én a tanárokat nem hibáztatom, sőt sajnálom Önöket amiatt amit velünk és Önökkel tesznek.
Na vegyük hogy kene tortennie a napomnak hogy az elvarasokat teljesitsem:
Szóval neki állok ötkor tanulni, lassan már este van és én csak most értem haza..tanulok 8 órát, azt jelenti végzek hajnali 1 körül..na jó, vegyük azt hogy nem kell minden órára készülni mert lesz tesi is, lesz valami könnyebb óra amin most nem várható számonkérés. Szóval tanulok 5 és fél órát például. Már fél 11 van. Mit tudok csinálni fél tizenegykor? Semmit. Sportolhatok? Találkozhatom a barátaimmal? Játszhatok a házi állatommal,akiért felelősséggel tartozom? Nem.
A napom ugyanaz minden egyes nap. Minden egyes nap egy borzasztó körforgás. Maximum 5-6 óra alvás, majd az egésznapos robot érzet. Mert robot vagyok. Mert azt akarnak belőlem csinálni. Mert nincs gyerekkorom…mert nem tudok szórakozni. Mert ezer millió dolgot megtanulok amire sosem lesz szükségem, ami hazugság! A kovalens kötés, ó mily szép dolog meg mellette 100 haszontalan nehéz tananyaggal, amelyekre az életben nem lesz szükségem, de ha rossz jegyet kapok az egész életem befolyásolja.
Egy dologban biztos vagyok, az én gyerekeim messziről elfogják kerülni a magyar oktatást! Az én gyermekeim tanulni fognak, tanulni fognak embernek lenni, őszintének, szeretetteljesnek és BOLDOGNAK! Az én gyermekem ha hazaér majd az iskolából legkésőbb fél 2kor akkor játszani fog, majd az összes tantárgyra összesen tanulunk másfél órát, majd játszhat vagy pihenhet megint! Az én gyermekem olyan országba fog felnőtté válni, ahol megtanul BOLDOG lenni és lesz gyerekkora!
Sajnálom a pedagógusokat, rengeteg velünk a probléma,kialvatlanok,leterheltek vagyunk,Maguk is fáradtak, Maguknak is elegük van. Nem normális, hogy egy tanárnak több időt kell tölteni mások gyerekeivel mint a sajátjaikkal, és nem normális hogy több időt töltünk tanárainkkal,mint a szüleinkkel tudunk.
Én szeretnék sportolni..szeretnék..szeretnék boldog lenni .
És akkor lehet hisztizni,az országok közötti felméréseken kicsi országunk miért az utolsó helyeken szerepel tanulmányi átlagunkkal.VALAKI ÉBRESSZE FEL AZ ODAFENT ALVÓ EMBEREKET,MERT RÉMÁLMUK VAN,AMI VELÜNK TÖRTÉNIK.”
A hozzászólók legtöbbje egyetért vele, de van akinek más a véleménye. Neked mi a véleményed?
