Egyedül sétált az utcán a síró kisfiú, de senki sem ment oda, hogy segítsen neki! Döbbenetes közöny övezte!

Egy különös történetet írt le a Pesten Hallottam csoport egyik tagja. A hétvége folyamán Pesterzsébeten történt a meglepő eset.

A bejegyzés írója hétvégén, gyereksírást hallott, már este volt és arra lett figyelmes, hogy a kicsi egyedül kóborol. Mivel senki sem állt meg segíteni a gyermeknek, ő és a párja mentek oda hozzá, hogy segítsenek. A bejegyzés írója egyszerűen nem értette, hogy az emberek, hogyan mehetnek el egy síró gyermek mellett, aki teljesen egyedül van. Az emberi közöny csúcsa!

A Pesten Hallottam egy zárt csoport, az ott megjelenő írásokat csak a csoport tagjai láthatják, ezért idézzük a bejegyzést:

“Sosem posztoltam még, de emellett nehéz elmenni szó nélkül!

Percekkel ezelőtt történt Pesterzsébeten.

Keserves gyermeksírásra lettem figyelmes, mire kimentem az erkélyre. Velem szemben egy alig pár, talán 4-5 éves kisfiú az utca túl oldalán.

Kivehetetlen volt, mit mond.

Besétált az út közepére, miközben autók jöttek-mentek. Senki sem kérdezte meg tőle, miért van egyedül.

Jött a villamos, majd azt hittem, felszáll, mivel integetett neki. Párom lement megkérdezni, tudunk-e segíteni, közben pontosan 4-en sétáltak el mellette, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.

Én a rendőrséggel beszéltem, míg a párom a kicsit nyugtatta.

Először elment a szemben levő utcába, és nem kért a segítségből, hisz idegenek vagyunk számára. Majd párom elkapta, és nyakába borult sírva, mire jött egy kisteherautó… az édesapa és egy barátja ült benne. “Köszönöm, köszönöm….”

Majd elhajtottak.

Kérdem én… mind a villamosvezetőt, mind azt a 4 embert, aki látta, és elment mellette, szerintük normális, hogy vasárnap este 20:30 körül egy kisfiú teljesen egyedül kóborol a nyílt utcán?!?!?!

Elszomorító, és egyben felháborító, hogy mindig van lejjebb!

Köszönöm a rendőrségnek a készséges munkáját, mert azonnal kapcsoltak, és segítettek, bár megoldódott ugyan addigra, de ez borzalmas. Mindketten megrázva és döbbenten ülünk itt, és nem találunk szavakat!

Emberek könyörgöm, figyeljünk már egymásra!!!”

A bejegyzéshez rengetegen hozzászóltak, sokan úgy vélték, hogy meg kellett volna várni a rendőröket a biztonság kedvéért, mert ki tudja, ki ült abban az autóban, amibe beszállt a gyerek. A hozzászólók egy része attól tartott, hogy nem a gyermek édesapja ült az autóban.

A bejegyzés írója megnyugtatta a hozzászólókat:

“Mindenkinek igazat adok, jogos minden felvetés. De a kicsi sírva bújt párom nyakába, és mikor meglátta az apját, rögtön odaszaladt a kocsihoz.”

Neked mi a véleményed?


Népszerűsíteni akarom a honlapomat, ezért élek a lehetőséggel és új cikket publikálok itt!