Ma elmesélem nektek milyenek voltak az éjszakáim a lányom születése után. A feleségem szülei és az én szüleim is távol laknak tőlünk és egészségügyi problémáik is vannak, így csak magunkra számíthattunk a lányom születése után.
Ezt tudtuk már akkor is amikor gyereket terveztünk, én pedig jó apa akartam lenni, ezért megígértem a feleségemnek, hogy mindenben segíteni fogok neki.
Az első hónapok
Mindég elkísértem a feleségem az orvoshoz, tornázni, együtt készültünk a gyerek születésére- A szülés után néhány nappal hazavihettem a családom, de ekkor kezdődtek az álmatlan éjszakák, jobban mondva a szakaszos alvások.
Már a kórházban megértettem azt, hogy ahhoz, hogy az anya jól aludjon együtt kell aludnia a kislányával. A lányom felébredt az éjszaka közepén, pelenkát kellett cserélni. Mivel egy anya számára fárasztó egész nap a gyerekkel foglalkozni ezért úgy határoztam, hogy legalább éjszaka átveszem ezt a munkát tőle, legalább éjszaka tudjon ő is aludni.
Amikor a kislányom felsírt elvettem őt az anyja mellől, átöltöztettem, pelenkát cseréltem, aztán vissza tettem őt a feleségem mellé és visszafeküdtem aludni. Mivel szakaszokban aludtam, a munkahelyemen mindig álmos voltam, reggel amikor kimentem a konyhába az első dolgom az volt, hogy megigyam a kávém.
Első évek
A lányom nőtt, fejlődött, de szinte minden éjszaka felébredt és nem akart visszaaludni. Hiába ringattam az ölemben csak nem aludt, ezért átmentem vele a másik szobába és ott is maradtunk ameddig azt nem láttam, hogy álmos. Este az első dolgom az volt, hogy elaltassam a lányomat, de ha nem akart az én ölemben elaludni, akkor a feleségem átvette őt. Olyan is volt, hogy felváltva ringattuk a gyereket az ölünkbe, addig ameddig el nem aludt.
A gyerek alvása 3 éves korában jött rendbe, de még a mai napig is én altatom el őt, ez rám is jó hatással van, mert hamarabb elalszom én is, ezért korábban ébredek és nekilátok a munkámnak. Miért mesélem el mindezt nektek?
A sors úgy hozta, hogy megismerkedtem egy férfivel akinek ugyanolyan korú volt a kislánya, mint az én lányom, így hát beszélgetni kezdtünk. A beszélgetésünk során az újdonsült barátom azt mondta nekem, hogy ő nagyon örül annak, hogy másik szobában alszik, mert a lánya sír éjszaka, a felesége pelenkát cserél, aztán pedig megeteti a gyereket.
– Komolyan? És a feleséged, hogy alszik? – kérdeztem én.
– Nekem reggel munkába kell mennem, mondta és kissé szégyenlősen.
– Szerinted a feleséged nem dolgozik? Egész nap a gyerekkel van elfoglalva, az ölében van, sétál vele a lakásban, sétálni viszi a friss levegőre, együtt mennek vásárolni.
– De hát ez egészen más munka, mondta a barátom.
Én csak legyintettem, arra gondoltam, hogy a barátom felesége meddig bírja ezt. Örökké fáradt, a férje meg semmiben nem segít neki. Pedig az a gyerek nem csak a feleségéé, hanem az övé is ezért segítenie kellene a gyereknevelésben neki is.
Egy mondatot szeretnék mondani nektek kedves férfitársaim: -NE LEGYETEK ILYENEK.
